Ma ismét esküvőre voltunk hivatalosak, nagyon készültem, mert mostanában erősen lecsökkent a társasági események száma. Reggeli után készülődtünk, ajándékot csomagoltunk, Mr. Februárt átvittük a nagymamához, ebédelni nem is volt időnk (ennek később még jelentősége lesz), majd átvágtunk a városon (2 óra). A menyasszony szerintem nagyon szép volt, ugyanakkot Ei szerint Marge Simpsonra hasonlított. A parti állófogadás volt egy elegáns francia étteremben. Nagyon örültem a sok ismerősnek, jól nevelten nem tülekedtünk az ételért, hanem mindenkivel váltottunk egy pár szót, majd egyszer csak azt vettük észre, hogy az ételmelegítőkből elfogyott az étel, és nem is hoznak helyette mást. A három tepsi aljából egy kistányérra való maradékot sikerült összekaparni, a zsákmánnyal elvergődtünk az asztalig, majd megláttuk a kollégánk terhes feleségét, aki a nagy pocakja miatt szintén alulmaradt az ételért vívott közelharcban. És mert olyan állati jó a szívünk, neki adtuk az egész tányért. Ezek után a tortánál már nem szerénykedtem, ez a paprazzo-felvétel is tanúsítja, hogy már jóelőre biztosítottam a helyemet:
Egy hatalmas szelet tortát és két sütit nyomtam be, minek következtében 15 percen belül olyan rosszul lettem, hogy Einek haza kellett szállítania. Itthon az éjjel-nappaliból származó kímélő vacsorát követően Mr. Február fényképeit nézegettük. Nesze neked partizás.
1 comment:
én marge-ról is szívesen megnéztem volna egy képet (főleg, ha kék a haja).
a terhes nőket pedig nem kell annyira kényeztetni, úgyis el vannak kapatva...! ;)
Post a Comment