Tribute to Lehoczkyné Kolonnay Csilla

Igaza volt Andrásnak, végül mégis L-né K. CS. utcájában kötöttem ki, és ezúton is elnézést kérek mindazoktól, akiket esetleg megbántottam azzal, amikor hallgató koromban a munkajogot hülyeségnek, oktatását pedig feleslegesnek tartottam. Igaza volt továbbá anyukámnak, amikor arra biztatott, hogy a nemszeretem-tantárgyakat is tanuljam meg, mert ki tudja, mikor válhatnak a hasznomra (remélem, azért a fizika nem kerül elő többet). A szerencse pedig az, hogy végül mégsem a villanyszerelés órára estem be a szemeszter elején, mert akkor most biztos nem vettek volna fel, de így én vagyok az, aki az őszi szemesztertől a munkajogot tanítja a Temple University diákjainak. Hurrá, hurrá!

És hová vezet az elbizakodottság... tortasütés közben azon járt a fejem, hogy bizonyára nagyon okos lehetek, ha ilyen pompás pozíciót bíznak rám, és akkor elnéztem egy sorral az összetevők listáját és egy evőkanál tej helyett egy bögrényit zuttyintottam a keverőtálba. De mivel nagyon okos vagyok (lásd fenn), gyorsan hozzákevertem még lisztet meg tojást, és így némileg más jellegű, de ezzel szemben két darab tortám lett, a másikat majd az anyósom kapja, akinek szintén most van a születésnapja, ezzel magas pontszámot fogok elérni a legjobb meny versenyen, főleg, ha senkinek sem mesélem el, hogyan keletkezett az extra torta. A bökkenő csak az, hogy most a megváltozott összetétel miatt nem akar kijönni a tepsiből, úgy tűnik, annyira azért mégsem vagyok okos.