Útlevél, gumicsizma, kulcs, egy eredeti Sükösd, karaoke

Tegnap még véletlenül sem dobozoltunk. Ehelyett korán felkeltünk, hogy átvetessük Mr. Februárral az útlevelét, amit csak neki adhatnak oda. Az itteni kellemes koranyári idő Yokohamában tomboló viharrá módosult, ami ellen a tartalék összecsukható esernyő szart sem ért, ráadásul elrontottuk a metróban a kijáratot, ami Japánban a tájékozódás és minden más szempontjából is katasztrófális, mivel nincsenek utcanevek, így 30 percet bóklásztunk a szakadó esőben és bugyiig (gatyáig, pelenkáig) vizesek lettünk. Amíg Mr. Február ruháit szárítottam a női vécében az elektromos kézszárító alatt, addig ő topless átvette az útlevelét. Belül figyelmeztetés olvasható: az útlevelet nem szabad mikrosütőbe tenni. Nincs külön specifikáció, de gondolom, összenyálazni sem, ezért azonnal kicsavartuk a kezéből. Visszafelé beszereztünk egy halálfejes HelloKitty esernyőt és egy pöttyös gumicsizmát, mivel a cipőmből kiázott a talpbetét, ez amúgy, amint nem kell bokáig érő pocsolyákon átgázolni, ritka kellemetlen viseletté válik.

Ezután elmentünk az új lakás kulcsáért. Az ügynökségnek fényképeket kellett benyújtani a lakókról. Mr. Február az útlevélképét használta, Ei a jogosítványhoz készültet - ezek un. akkreditált fényképésznél készültek, mert speciális beállítást igényelnek, ezért mindenki felismerhetetlen rajtuk. Mr. Február fülén átsüt az ellenfény és nincs nyaka, nemhogy nem hasonlít magára, de humán volta is megkérdőjelezhető, Ei egy besurranó tolvajra emlékeztet. Én ismét készítettem egy automatás sorozatot arcomba tapadó vizes hajjal. Szép család. Amúgy nem tudom, mire kell nekik, talán időről időre razziát tartanak, és ha másik gyereket veszünk ki a kölcsönzőből, akkor kilakoltatnak bennünket?

Leadtuk Mr. Februárt a nagymamánál és elmentünk megnézni a Hungarian Spirit kiállítást, amin Péter képe is szerepel. Igazi műértőként egyből kiszúrtam, hogy el vannak számozva a képek, legalábbis Péteré. A galériatulajdonos hallgatásunkat a követségtől szerzett Tokajival kivánta megvásárolni, amíg a segédje lekapargatta a képek melleti számokat és kicserélte őket.

A kulcsátvételt karaokeval ünnepeltük. Én kiváló teljesítményt nyújtottam, mint Cindy Lauper, Ei sem volt rossz egyszemélyes Blues Borthers-ként, de a legemlékezetesebb az eseményt záró RHCP duónk lett, ez kitartott a metróig és a sétáló utcán siető morózus üzletemberek és kirakatokat nézegető lányok arcába üvöltöttük a refrént.

Közérdekű információ következik: 1) a hazamenetelünk dátuma és minősége úgy változott, hogy június 14-től július 23-ig leszünk otthon, ebből az első 10 napot Eivel, 2) hétfőn költözünk, az új lakásban még nem lesz internet, ebbe a lakásba 6 hét volt a beszerelés, ezért nem valószínű, hogy sokat fogok posztolni, levelezni a következő 2 hétben.

A Mester

Master Aron Yamashita postai úton megkapta a repülőjegyét.

Pakolok

Eredetileg azt akartam írni, hogy pakolunk, de valójában Ei ma az irodában van, Mr. Február pedig - bár nagyon kooperatív - koránál fogva nem tud részt venni a dobozolásban, szóval egyedül birkózom a feladattal. Megtöltöttem 4 bőröndöt és két dobozt, sütőpapírra ragasztottam a gyerekszoba szekrényéről a matricákat, hogy fel lehessen tenni az új kéróban is és mintegy 2 órában a falat radíroztam. Az ingatlanügynökség abból kaszálja a legnagyobb bevételt, hogy nem adja vissza a kauciót, mondván, hogy megrongálódott a lakást, ezért megpróbálom olyan állapotba hozni a falat, mintha valójában nem laknánk itt. A szekrényben a tapétát az ideköltözés 0. napján sértettem fel, amikor beraktam a polcokat, itt hibajavítós golyóstollat alkalmaztam. Egy restaurátor veszett el bennem. Vagy Radírpók.

De: kudarc!

Azt sajnos elfelejtettem, hogy Walter Mária a történelem mely pillanatára értette ezt, minden esetre Mr. Február két napja rettenetesen frusztrált, ugyanis legjobb igyekezete ellenére sem sikerül másznia, mert nem tudja egyszerre mind a két felét megemelni. Egy-egy sikertelen sorozat után hason fekve bömböl és kis öklével veri a padlót. Ilyenkor megpróbálom elmagyarázni, hogy a kudarc része az életnek és meg kell tanulni feldolgozni, de nem használ, vagy legalábbis a sírást nem hagyja tőle abba.

Annyira lazák vagyunk, hogy a könyvek óta semmit sem dobozoltunk be, magukat a dobozokat pedig a lakás egy félreeső helyén stószoltuk fel, hogy ne kelljen arra gondolni, hogy akár pakolhatnánk is. Meglesz még ennek a böjtje.

Ma megvettem DVD-n a King Kongot, 2800 jenről 300-ra volt leértékelve - hülyének is megéri. És a Thomas Crown ügyet is, 500-ért. Ez a csomagolás alapján egy tékából származhat, bár ugyanakkor nehéz elképzelni, hogy a közértesek kifosztották a kölcsönzőt. Félelmetes, hogy mekkora állkapcsa van Rene Roussónak.

Mr. Február rugózik

New feature:

Picaboo!

Nehogy valaki is azt gondolja, hogy mindig csak azzal foglalkozom, hogy mit lehetne megetetni Mr. Februárral. Amikor ugyanis nem eszik, akkor mindenféle fejlesztő jellegű játékon töröm a fejem, ma pl. az alábbi papagájt készítettem, ami azt hivatott demonstrálni, hogy a tárgyak akkor is léteznek, ha éppen nem látszódnak, mert mondjuk elbújtak egy joghurtospohárban. Mr. Február hamarabb rájött, hogy hol rejtőzik a papagáj, mint amennyi időbe nekem az elkészítése tellett. De azért bátorítóan rámmosolygott, mintegy értékelendő az erőfeszítésemet, majd betömte a szájába a mai újságot, mert annak azért mégis több értelme van. A tájékozottság magabiztossá tesz, ugye.

Ami pedig az étkezést illeti, azt a kompromisszumot kötöttük, hogy a répán kívül mást is beikatat a diétájába, inkluzíve gyümölcslevek, viszont nem hajlandó gyerekkocsiban utazni. Azért ezt még újratárgyaljuk.

Bronxi rapperek

Nincs kanál.

Mr. Február a nagymamánál felejtette a kanalát, ezért a mai répához a három számmal nagyobb, tartalék bébikanalat használtuk, ami három számmal több maszatolást eredményezett. Igyekeztem pozitív maradni és arra gondolni, hogy Peti mekkorát nevetne, ha itt lenne, de azért minél hamarabb visszaszerzem az eredeti eszközt.

Ma a könyvek bepakolásához lehasználtam a dobozok egyötödét, és még mindig maradt. Mármint könyv. Arról nem is szólva, hogy a lakás maradékát most a négyötödnyi dobozba kellene ügyesen berámolni. Ez annyira bonyolultnak tűnik, ohgy most inkább nem csinálok semmit és abban reménykedem, hogy majd valami csak történik a cuccokkal.

Pokolbéli víg napjaink

Vasárnap megérkezett negyven darab doboz a költözéshez. Ez annyira megrettentett bennünket, hogy az előző költözésnél jól bevált stratégiát alkalmaztuk: hirtelen elutaztunk 2 napra. Uticélunk Hakone volt, ezen belül is a Pokolvölgy. A Pokolvölgy egy 3000 évvel ezelőtt kitört vulkán krátere, ami még most is működik, legalábbis annyiban, hogy füst szivárog a földből, ami záptojásszaggal borítja a környéket és kicsit félelmetes:

a víz pedig annyira meleg, hogy tojást lehet benne főzni, méghozzá feketét. Egy tojás elfogyasztásával plusz 7 évet lehet nyerni, nekem egy jó hat hónapot, ha sikerült.


Ezen kívül láttunk még egy nagyon szép tavat, és kibéreltünk egy vizibicikli-hattyút, hogy közelről is megnézzük a tóra épült templomot. A hattyút nagyon nehéz egyszerre haladásra bírni és irányban tartani, mert vagy törzsből teljesen ki kell fordulni, hogy el lehessen érni a kormánykereket, vagy kormány előtt nagyterpeszben kell pedálozni. De azért jó volt. Hattyún kívül utaztunk kalózhajón, lanovkán, fogaskerekűn és piros erdei vasúton is. A ryokánban pedig pompás vacsorát költöttünk el, meg egy nem annyira pompás reggelit is, bár lényegesen többet ettem, mint 2 éve Kyotóban, most csak a fekete hínárt és a savanyú szilvát adtam Einek, ezeket semmilyen napszakban nem eszem meg.
Vacsora: reggeli:

A mai nap a kultúra jegyében telt, voltunk a Pola Múzeumban, ahol kiváló festmények voltak kiváló alkotóktól, csakúgy mint ルノワール [runóru] és ピカソ[pikatsu], és a Kis Herceg Múzeumban is, bár ez utóbbi zárva volt.

Sugar Cube Art a kávézóban:

Kisvasút

A kisvasút töretlen népszerűségnek örvend, Mr. Február egész fejével követi a vonatokat, korához képest sokáig bírja. Két napja próbálom megfejteni a modell japán nevét, ma végül segítséget vettem igénybe. Szóval a termékmegnevezés: ツインパズルレール　[tsuinpazururéru], azaz Twin Puzzle Rail. Twin, merthogy két pályán mennek a vonatok, de ha gépfegyvert szorítottak volna a halántékomhoz, a [tsuin] -ből ezt akkor se találtam volna ki.

Feledik szülinap

Mr. Február életének 6. hónapjába lépett. Ebből az alkalomból ellátogattunk az Akváriumba és megleptük a helyi kisvasút modelljével. Természetesen ebédre répa volt.

Az ünnepelt a kisvasúttal:



További jó hír, hogy Mr. Február elég nagy lett az eredeti, békás bilihez. Tegnap próbáltuk ki először, rögtön elcsíptünk egy kakit,később pedig egy pisit. Először egy kicsit csodálkozott, de hamar rájött, hogy mire szolgál. Mr. Február "part-time user", étkezések után és fürdés előtt kap lehetőséget a bilihasználatra.

Párnakönyv - Dolgok, amik hiányozni fognak, és amik nem

Hiányozni fog

• az óceán,
• Fuji-bácsi a távolban,
• a Sziget,
• a kisvasút,
• a delfines freskó a lépcsőházban,
  
• Daibutsu,
• a tetőterasz, ahonnan jól látszik a tüzijáték,
• a cuki állomásépület.
  

Nem fog hiányozni

• a motoros felvonulás a tengerparti úton szombat esténként,
• a behallatszódó vonatzaj,
• az állandó szélfújás és az ezzel együtt járó hatalmas mennyiségű homok a lakásban,
• a gonosz madarak a strandon,
  
• a min. 40 perces utazás bárhová is,
• a napi lépcsőmászás a másodikra gyerekkocsival,
• a rosszul záródó lefolyó a konyhai mosogatónál.

Kudarccal végződött a globális biliprojekt

A Babybjornnel folytatott levelezésből ugye megtudtuk, hogy a Little Potty-t kivonták a forgalomból Japánban. Dietmar, mint egy szemüvegnagyhatalom ügyvezető igazgatója, sokszor és sokfelé utazik. Ennek köszönhetően tudom, hogy a Little Potty-t Angliában, Németországban, Szingapúrban és Tájföldön sem forgalmazzák már, ugyanis két gyárnyitás között a Little Potty fényképével bejárta a nevezett országok Babies'R'us áruházait.

Közelkép a táj bilipiacról:

Oltás

Több szempontból emlékezetes a mai nap. Először is, Mr. Februárt elkísértük BCG-oltásra. A BCG oltást "bőr alá karcolják", ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy először bekenik a bőrt az oltóanyagal, azután fognak egy olyan szerkezetet, ami úgy néz ki, mint egy helyes kis pecsétnyomó, csak aranyos állatfigura helyett csomó éles tű jön ki belőle, és ezzel pecsételnek a karra. Sára (29) és Ei (37) egyetértettek abban, hogy ezt nem lehet sírás nélkül kibírni, de nem úgy Mr. Február (0.49), aki egy mukkanás nélkül állta a sarat. Mondjuk Mr. Február nem egy elérzékenyülős fajta, még a saját születése okán sem sírt.

A következő csodálatos esemény, hogy egy újabb étellel gazdagodott a bébidiéta. Szívesen mondanám, hogy aki kitalálja, hogy mivel, annak értékes nyereményt küldök, de tuti, hogy nem lesz helyes megfejtő, mert a nyertes étel aaaaa..... spenót. Lehet, hogy Popeye reinkarnációjával állunk szemben, feltéve, hogy rajzfilmfigurák is reinkarnálódnak. Ha ez a feltétel nem teljesül, akkor még mindig lehet a Dalai Lámáé.

És ha már az étkezésnél tartok, Mr. Február további előrelépése, hogy nagyjából tud bögréből inni:


és evés után szájat törölni:


Hogy tovább fényezzem Mr. Februárt, még azt is elmondom, hogy szombaton azt adta a Nagypapának szülinapjára, hogy segítség nélkül a hátáról a hasára fordult, ezt többször bemutatta a webkamera előtt is, azóta viszont nem gyakorolta.

Még az is van, hogy Kaya-san a költözése során átküldött egy csomó cuccot, amit annak idején Kamakurában hagytunk, ezek között volt egy haj- és szakállvágó szett is. Ezért Ei úgy döntött, hogy ezentúl maga vágja a haját. Eleinte egész jól ment, de sajnos a művelet közepén lemerült az akkumulátor, és sajnálattal nyugtáztuk, hogy a töltő nem jött együtt a szerkezettel. Viszont most tuti bevennék a Greenday-be.

És végül, de nem utolsó sorban, ma egynapos Kondor Matyi, alias Briós! Remélem, legalábbis legjobb barátok lesznek Mr. Februárral.

Mr. Február csónakázik

Kicsit retrós a megvilágítás ("fehérre égett" - ahogy Bandi mondaná).

Mr. Február vacsorázik

Ügyünk a gyámhivatallal

Mr. Februárnak ma kellett volna oltásra mennie. Felhívuk a szomszédos rendelőt, ahol azt mondták, hogy leghamarabb május 20-án tudják fogadni a kis beteget. Ez elég érdekes, mivel azért itt eléggé a világ végén vagyunk és a múltkor mi voltunk az egyedüli kuncsaftok. Erre felhívtuk a körzeti orvost is, és a beszélgetés során kiderült, hogy nem gyűjtöttük be a megfelelő pecsétet a 4 hónapos vizsgálatról. Arra, hogy szóban azt mondta az orvos, hogy a gyerek jól van, azt mondták, hogy ez nem jelent semmit, súlyos gondatlanság terhel bennünket és nemcsak hogy azonnal el kell végeztetnünk a vizsgálatot, de most azonnal jelenteni fogják az gyámhivatalnak. Így is tettek, 20 perc múlva felhívtak bennünket az önkormányzatból, hogy hát miként lehet, hogy nincs pecsétünk. Elmondtuk. Kiderült, hogy most nem lehet azonnal megcsinálni a vizsgálatot, mert azok a vizsonyszámok 4-5 hónapos gyerekhez vannak igazítva, és mivel Mr. Február a jövő héten 6 hónapos lesz, már nem érvényesek rá. Az is kiderült, hogy rossz orvosi rendelőbe vittem Mr. Februárt, mert az nem jogosult a felülvizsgálatot elvégezni, ugyanis azt csak külön engedéllyel lehet (Ei szerint azért, mert nincs biztosításuk arra, ha esetleg valamit, amiből később baj van, nem vesznek észre) [szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy azért erősen lecsökkent a bizalmam egy olyan gyerekorvosban, aki önértékelése alapján úgy dönt, hogy nem tudja biztosan megállapítani, hogy mondjuk hall-e egy 4 hónapos]. Kaptunk egy időpontot az önkormányzati rendelőbe június 10-re, ahol majd a 6-7 hónapos táblázat adataival vetik össze Mr. Februárt [szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy egy olyan gyerekorvosban sincs nagy bizodalmam, akinek feltétlenül szüksége van egy mérettáblázatra ahhoz, hogy megállapítsa, szépen nő-e Mr. Február].

Az új lakás

Küldöm Petinek, és persze mindenkinek, aki szereti az új ház utcatérképét. Igen, ezek valódi pálmafák! Lol!

Ez pedig a lépcsőház belülről (én esőkabátban vagyok, nem pizsamában).

Ez pedig egy térkép, amin bejelöltem néhány stratégiai pontot.
És egy másik térkép, a jelenlegi/korábbi/végül nem kibérelt lakásokról:

Hipp-hipp-hurrá!

Már rég nem írtam a lakáskeresésről. Ez azért van, mert egyrészt belassultunk, másrészt csak közepesen vicces élményeink voltak és még csak elgázolni sem akartak. De ma megint felkerekedtünk, és lássatok csodát, a 7. megtekintett, nagyon pöpec lakást kivettük. Juhéjj! A hónap végén költözünk.

Íme az alaprajz:




Ebben a házban amúgy két lakást is megnéztünk. A másiknak (6. számú megtekintett ingaltannak) csak egy erkélye volt, de már akkorra annyira elegünk volt a bénábbnál bénább lakásokból (oké, ízelítő: 1. számú lakás: 2. emelet, lift nélkül, 60cm (lemértük) széles lépcsőházzal - ide vigye fel az a babakocsit, aki akarja, ez nem én vagyok), 2. számú lakás: Csillagbörtönt idéző belső udvar, dizájnos szekrényajtó, ami kinyitáskor a nappali felét elfoglalja, 3. számú lakás: minimálablakok, 4. számú lakás: tömény ételszag az elsőn lévő kínai étteremből, 5. számú lakás: két darab 40x40cm-es lyuk a nappali és háló közötti falban, kérdésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ez a hangfalaknak van), szóval úgy döntöttünk, hogy kivesszük a hatodikat, amikor telefonáltak az irodából, hogy pont most lett elérhető a 7. számú lakás, két ajtóval arrébb. Amíg az ügynöknénire vártunk, aki elment a kulcsért, nekem nagyon, de nagyon kellett pisilnem. Más megoldás nem lévén, óvatosan lefejtettem az vécéülőléről az azt lezáró "Fertőtlenítve, használni tilos!" matricát, pisiltem és pont addigra sikerült visszaeszkábálnom a matricát, mire meghozták a kulcsot. Amint az az alaprajzon jól látható, ennek nagyon sok erkélye és ablaka van, és a konyha akkora, mint a mostani lakásban, amiről csak a lakáskeresés elején hittem, hogy kicsi, szóval emellett döntöttünk. A másik lakásban már különben is használták a vécét - skandallum.

Mr. Február ismerkedik a természettel

Zöldségek, gyümölcsök

Nagyon szépen köszönöm a tippeket Mr. Február táplálásával kapcsolatban. A zöldborsó és a cékla tekintetében az a baj, hogy ezek itt nincsenek, se frissen, se fagyasztottan, se konzervben.

Az elérhető (és áltatlam felismert*) zöldségek:
- répa (természetesen)
- retek (mindenféle méretben)
- (mogyoró - muhaha, valójában ez sincs)
- brokkoli
- spenót
- édeskrumpli és krumpli
- paradicsom
- spárga
- sütőtök (bár inkább úgy néz ki, mint egy dísztök, és főzni kell)
- hagyma
- bambusz
- saláta
- padlizsán
- avokádó

Gyümölcsök:
- banán
- mangó
- eper
- alma
- görögdinnye
- ananász
(Ezen kívül minden más, ami a világ négy sarkában megterem, de sajnos nem fér bele a büdzsébe. Pl. lehet kapni sárgabarackot, de 6 db 3000 jen. A gatyánkat is ráfizetnénk, ha Mr. Február rászokna.)

Megkérdeztem Michiko-sant, hogy az ő unokája miket eszik és az eredmény kiábrándító: sütőtök és rizsnyák a két kedvenc, a rizsnyákot Mr. Február hajzselének használta, de ezért nem kárhoztatom.

* Ezt a kitételt nem azért tettem, mert nem figyeltem köri órán, hanem mert a zöldségespult fele olyan japán növényekből áll, amiknek nincs semmilyen általam beszélt nyelven fordítása. Ezen kívül van még kábé 20 fajta hínár is.

Újabb kudarc

Aki legközelebb sírni fog az etetésnél, az én leszek. Ma a puliszkával (natúr és édes változatban egyaránt) és az avokádóval fürödtünk be.

Gyereknap

Azaz inkább a fiúk napja. A lányok napja márc 20-án van, de az nem munkaszüneti nap. Szóval ma a kisfiúknak a képen látható sással (shōbu) kell fürödniük. Ennek a kiejtése megegyezik a győzelem-vereség kettős kanjijával és a helyes egyensúlyt jelképezi. Akárhogy is, Mr. Februárt jobban érdekelte a fürdőkendője.

Mese a kisfiúról, aki csak répát akart enni

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki zokogni kezdett, amikor a szülei második nap is kukoricapürét akartak neki enni adni. Tette ezt annak ellenére, hogy az apukája 'Fun time with corn' címmel esztrádműsorral szórakoztatta vacsoraidőben. A maximum, ami történt, hogy két sírásroham között rozmárként folyatta a kukoricát a szája sarkából. Még nem tudom, hogy mi legyen a mese folytatása. Menjen-e a kisfiú világot látni, és kapjon a kurtafarkú malactól egy varázsfűszert, ami minden ételt répaízűvé változtat, vagy szolgáljon becsülettel az óriásoknál és fáradozásáért cserébe kapjon egy répaüzemet, esetleg találkozzon Répa királlyal, aki répává változtatja, de leleményessége folytán meneküljön meg a botmixertől és legyen az a tanúlság, hogy más zöldségeket is meg lehet enni.

Kukorica

A túlzott béta-karotin bevitel miatt Mr. Február narancssárgába fordult, ezért szükségessé vált, hogy mást is egyen, mint répát. Az üveges kukoricapép mellett döntöttünk. A reggeli etetés egy örökkévalóságig tartott, Mr. Február alapos inspekciónak vetett alá minden falatot, és végül 5 bébikanálnyit hajlandó volt lenyelni. Az üveg másik felét a nagymamánál tett látogatásra tartogattuk. Mr. Február roppantul élvezte a reflektorfényt, felvágott a kanalazási technikájáva és a leglátványosabb rosszaságait mutatta be: lerántotta a terítőt, kirúgta az üveget a kezemből és levette a partedlijét. Viszont ez annyira lefoglalta, hogy véletlenül megette az egész adag kukoricát. Nem tudom, holnap hogyan fogjuk tudni szórakoztatni, attól félek, hogy erre az eseményre nem száll ki a tévé.

Orgona ága

Mr. Február ezzel a szép virágcsokorral lepett meg anyák napja alkalmából:


(Tudom, hogy a csokor nem látszik jól, de ez a kép közvetlenül reggeli előtt készült, és Mr. Február további ünneplés helyett inkább répát akart enni.)

Más: Japánban (legalábbis az itteni boltokban) nem lehet szódavizet kapni. Ez azért probléma, mert kisérletet tettünk egy itthoni bárpult létrehozására, és a mojito csapvízzel elég kiábrándító. Ezért átnyergeltünk a Cuba Libre-re. A Wikipédián találtam erre a receptre:

"A recent variation is the Coopertone which uses Malibu Rum (rum with a natural coconut extract) and Cherry Coke for the cola component. The resulting drink smells like suntan lotion and the name is an allusion to that."

Apropo kóla, a japán nyelv iránt érdeklődő pajtások figyelmébe ajánlom a 'light' egy megfelelőjét: ローカロリー [rókarorí].

Ideje megmondani, mi az a Suki-yaki

És annak is itt az ideje, hogy lerántsuk a leplet Toldy Mária aljas hazugságáról is. A sült hús a nyárson, az a yaki-tori. A suki-yaki ezzel szemben egy hot-pot típusú étel, áll zöldségből (shungiku), gombákból (enoki, shiitake), tofuból, marhahúsból, shirataki nudliból és fuból (ez utóbbi olyan, mintha szárított kenyér lenne, de nem az). Ezeket meg kell főzni szójaszószban, vízben és cukorban, azután mindenki kihalássza a fazékból a neki tetsző dolgokat, és nyers tojásba mártogatja. Tény, hogy nehezebb dalba foglalni. Szóval ma Ei suki-yakit főzött vacsorára.

Ami pedig Mr. Február étrendjét illeti, csúfos kudarcot vallottam az új ételek bevezetésével. Végigpróbáltuk az össze bébitápszert, almát, banánt, de továbbra is csak répát hajlandó enni. A többi ételt összegyűjti a szájában, és amikor már elég sok van benne, akkor oldalrafordul és a padlóra köpi. Ezt igazán megírhatták volna a könyvek.

Mr. Február a játszótéren