Hipp-hipp-hurrá!

Már rég nem írtam a lakáskeresésről. Ez azért van, mert egyrészt belassultunk, másrészt csak közepesen vicces élményeink voltak és még csak elgázolni sem akartak. De ma megint felkerekedtünk, és lássatok csodát, a 7. megtekintett, nagyon pöpec lakást kivettük. Juhéjj! A hónap végén költözünk.

Íme az alaprajz:




Ebben a házban amúgy két lakást is megnéztünk. A másiknak (6. számú megtekintett ingaltannak) csak egy erkélye volt, de már akkorra annyira elegünk volt a bénábbnál bénább lakásokból (oké, ízelítő: 1. számú lakás: 2. emelet, lift nélkül, 60cm (lemértük) széles lépcsőházzal - ide vigye fel az a babakocsit, aki akarja, ez nem én vagyok), 2. számú lakás: Csillagbörtönt idéző belső udvar, dizájnos szekrényajtó, ami kinyitáskor a nappali felét elfoglalja, 3. számú lakás: minimálablakok, 4. számú lakás: tömény ételszag az elsőn lévő kínai étteremből, 5. számú lakás: két darab 40x40cm-es lyuk a nappali és háló közötti falban, kérdésünkre azt a felvilágosítást kaptuk, hogy ez a hangfalaknak van), szóval úgy döntöttünk, hogy kivesszük a hatodikat, amikor telefonáltak az irodából, hogy pont most lett elérhető a 7. számú lakás, két ajtóval arrébb. Amíg az ügynöknénire vártunk, aki elment a kulcsért, nekem nagyon, de nagyon kellett pisilnem. Más megoldás nem lévén, óvatosan lefejtettem az vécéülőléről az azt lezáró "Fertőtlenítve, használni tilos!" matricát, pisiltem és pont addigra sikerült visszaeszkábálnom a matricát, mire meghozták a kulcsot. Amint az az alaprajzon jól látható, ennek nagyon sok erkélye és ablaka van, és a konyha akkora, mint a mostani lakásban, amiről csak a lakáskeresés elején hittem, hogy kicsi, szóval emellett döntöttünk. A másik lakásban már különben is használták a vécét - skandallum.