Ügyünk a gyámhivatallal

Mr. Februárnak ma kellett volna oltásra mennie. Felhívuk a szomszédos rendelőt, ahol azt mondták, hogy leghamarabb május 20-án tudják fogadni a kis beteget. Ez elég érdekes, mivel azért itt eléggé a világ végén vagyunk és a múltkor mi voltunk az egyedüli kuncsaftok. Erre felhívtuk a körzeti orvost is, és a beszélgetés során kiderült, hogy nem gyűjtöttük be a megfelelő pecsétet a 4 hónapos vizsgálatról. Arra, hogy szóban azt mondta az orvos, hogy a gyerek jól van, azt mondták, hogy ez nem jelent semmit, súlyos gondatlanság terhel bennünket és nemcsak hogy azonnal el kell végeztetnünk a vizsgálatot, de most azonnal jelenteni fogják az gyámhivatalnak. Így is tettek, 20 perc múlva felhívtak bennünket az önkormányzatból, hogy hát miként lehet, hogy nincs pecsétünk. Elmondtuk. Kiderült, hogy most nem lehet azonnal megcsinálni a vizsgálatot, mert azok a vizsonyszámok 4-5 hónapos gyerekhez vannak igazítva, és mivel Mr. Február a jövő héten 6 hónapos lesz, már nem érvényesek rá. Az is kiderült, hogy rossz orvosi rendelőbe vittem Mr. Februárt, mert az nem jogosult a felülvizsgálatot elvégezni, ugyanis azt csak külön engedéllyel lehet (Ei szerint azért, mert nincs biztosításuk arra, ha esetleg valamit, amiből később baj van, nem vesznek észre) [szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy azért erősen lecsökkent a bizalmam egy olyan gyerekorvosban, aki önértékelése alapján úgy dönt, hogy nem tudja biztosan megállapítani, hogy mondjuk hall-e egy 4 hónapos]. Kaptunk egy időpontot az önkormányzati rendelőbe június 10-re, ahol majd a 6-7 hónapos táblázat adataival vetik össze Mr. Februárt [szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy egy olyan gyerekorvosban sincs nagy bizodalmam, akinek feltétlenül szüksége van egy mérettáblázatra ahhoz, hogy megállapítsa, szépen nő-e Mr. Február].