Az első párbeszéd

- Akarsz egy kicsit szundikálni?

- Nem.

Mr. Február szépen fejleszti a kommunikációs képességét, azt már tudjaa, hogy a fejrázás nemet jelent, a bólogatás meg igent, és lehetőleg ha én valamelyiket csinálom, akkor ő az ellenkezőjét, de ez a verbális megnyilvánulás annyira meglepett, hogy nem is ragaszkodtam a szundikáláshoz. Most persze alszik, mert az új képességek gyakorlása még hamar kifárasztja.

Addig írok a fűtésről. Tokióban, ahol a tél nem kimondottan csikorgató, igaziból nem lehet fűteni a lakásokat, nem tartozik hozzájuk áltatalában semmilyen erre alkalmas eszköz. Ha van is ilyen, akkor az a hideg-meleg levegő fúvására egyaránt alkalmas légkondi. Valamint az épületek gyakorlatilag nincsenek szigetelve, bent annyi fok van, mint kint. És amikor kint 18-20 fok van, akkor tényleg elég, ha este egy kicsit bekapcsolja az ember, éjaszkára aztán megint ki. Most viszont hirtelen 6 fok van, tehát a lakásban max 10, ha jól beleheljük. A légkondi alatt sirokkó-szerű szél fúj, a szoba többi pontján stabilan tartja magát a 12 fok.

Fűtés helyett itt az emberek vagy beöltöznek, gyakorlatilag mindenhol lehet kapni írdatlan házikabátot, még a közértben is, vagy fűthetős asztalhoz ülnek (kotatsu), ami melegen tartja az alá bedugott lábat, netán éjszaka beizzítják az elektromos lepedőt.