Ma feladtuk a karácsonyi képeslapokat. A postán a bácsi megkérdezte, hogy mit adok fel, erre ahelyett, hogy simán lestemplizte volna a borítékokat, hátrament és válogatott tök jó kacsás meg virágos bélyegeket. És a legjobb, hogy közben nem tartottuk fel a sort, mert amikor kettőnél többen vártak, akkor mindig kinyitottak egy új ablakot, sőt, még arra is futotta, hogy egy postáskisasszony egy borítékkal integetett Mr. Februárnak. Majd erre fogok gondolni, miközben a Bajcsy-Zsilinszky úti postán állok a 40 perces sorban.
Ezután különböző eredménnyel szerepeltünk az iskolarendszer 0. lépcsőjeként ismert Játszóházban. Mr. Február kiváló eredményt ért el a kupakszortírozó feladatban, én viszont csúnyán lebőgtem az adventi koszorú hajtogatásommal. Az óvónéni egyszer megmutatta, hogy kell csinálni, és amikor én valamit elszúrtam, akkor úgy mondta, hogy "nem így kell!!!", hogy arra kell gondolnom, ha lett volna nála nádpálca, rávágott volna a körmömre. Azért csak összejött:
A télapót Mr. Február nyerte.
A három év alatti gyerekek pedig könyvcsomagot kaptak a helyi önkitől.
1 comment:
nem akarok zsémbes "happia"-ként [(c) kódika] feltűnni, de ha Japán ad majd egy kis GDP-t, akkor lehet, hogy itt is integetnek majd a borítékkal a postáskisasszonyok. :)
persze tudom, a KEDVESSÉG nem a GDP-n múlik.
sőt: az Üllői úti postán nagyon kedves volt a postaboltos lány a múltkor, szóval igazából nem is panaszkodhatom.
Post a Comment