Élősködöm. Az ilyen emberek miatt tart itt az egészségügy mint én. Ezt egy hónapon belül másodjára dörgölik az orrom alá. Először a Bajcsy-Zsilinszky kórház genetikai tanácsadója kérdezte meg süvöltve, hogy tudom-e, hogy mennyibe kerül egy magzatvíz-vizsgálat, és hogy hol tartana az egészségügy, ha ők boldog-boldogtalannak megcsinálnák, csak mert aggódik. Én nem voltam sem boldog, sem boldogtalan, csak azt okoskodtuk ki a nőgyógyásszal, aki btw beutalt hozzá, hogy ez mondjuk egy biztos módszer lenne a Down-kór kiszűrésére, ellentétben a többi módszerekkel, és még csak a kórház kapujához sem láncoltam magam, hogy márpedig addig maradok, amíg el nem végzik a vizsgálatot, hanem - valószínűleg a tanácsadás szót rosszul értelmezve - arra gondoltam, hogy itt majd elbeszélgetünk pro és contra a vizsgálatról.
Ma pedig a körzeti orvosi rendelő helyettesítő orvosa vágta a fejemhez, hogy mennyi plusz kiadást okozok az OEP-nek azzal, hogy másfél éves gyerekemet hypoallergén tápszerrel itatom, ahelyett, hogy gyógyszert adnék neki, ami lebontja a tejcukrot, és különben is, miből gondolom, hogy laktózérzékeny, hová is vezetne ez finanszírozási szempontból, ha ezt minden szülőnek bemondásra elhinnék. Érvelésem, miszerint a japán orvos meggyőzőnek találta, hogy tejtermék fogyasztását követően Mr. Februárt elborítják a vörös kiütések, természetesen hatástalan volt.
Csak a kredit kedvéért jegyzem meg, hogy ugyan ittlétünk óta már legalább 10 doboz tápszert megitattam Mr. Februárral, amivel feltehetően jelentősen hozzájárultam az államháztartási hiány növekedéséhez, én vagyok az, aki egyáltalán nem jogosult semmiféle biztosításból fedezett támogatásra, sem Mr. Február sem Gedeon után, és bár nem terveztem, hogy a TGYÁS-ból fogok megélni, kicsit sajnálom, hogy eddig csak befizetni volt módomban.
No comments:
Post a Comment