Kuka

Lapozza a fiam az új könyvét
, egyszer csak rábök a kukára, és azt mondja: kuka. Ez a negyedik, teljes értékű szava, amit teljes egészében kimond. Az első természetesen a "nem" volt, ezt követte nagyjából egyszerre az "anya" és a "tej". Roppantul bizakodtunk, hogy legközelebb mondjuk munkából fáradtan hazatérő édesapjának azt kiáltja: apu!, netán végre vau-vau helyett előáll egy kutyával. Tény, hogy Mr. Februárt lenyűgözi a kukásautó, a múltkor pedig kitartóan integetett az iroda előtt lerobbant autó munkásainak, ezért szinte biztosra veszem, hogy szakmai érdeklődése is ez irányba fordult. Egyébként a kukás pálya engem is érdekelt, gondoltam is, hogy jó lenne beküldeni a Három Kívánságba, hogy vigyenek el egy körre, de akkor még nem tudtam írni, és mire megtanultam, addigra az érdeklődési köröm is megváltozott: állatkerti gondozó akartam lenni, meg is írtam, hogy egy napot szeretnék eltölteni ilyen minőségben az állatkertben, de nem választottak be. Később egy gimis kosármeccsen az ellenfélről kiderült, hogy az ő iskolájukból toborozzák a gyerekeket a műsorba, és két titokról is lerántották a leplet az öltözőben: 1) a valóságban szponzor cégek ajánlják fel, hogy mire vállalkoznak, és keresenek egy gyereket, akinek van hozzá kedve, 2) (ez talán még sokkolóbb) az adás ideje alatt Tibi bácsi műcsokit dobál, amit a forgatás után vissza kell adni. Bicskanyitogató.