A héten mind a kettővel igen nagy szerencsénk volt. A hajvágót hétfőn vettük, hogy lenyisszantsuk Mr. Február j-pop sztárokat megszégyenítő hajzatát. Eddig - a korábbi hajvágások keserű tapasztalataival a hátunk mögött - azzal hitegettük magunkat, hogy milyen aranyos is így, de most a 35 fokban patakokban folyt a fejéről a víz, ezért elszántuk magunkat egy újabb kalandra. E célból beszereztünk egy hajvágógépet, Mr. Februárt pedig leültettük Süsüt nézni, ami 1 epizód erejéig garantáltan a képernyőhöz szögezi. Mr. Február valóban belemerült a bábfilmnézésbe, mi pedig ráillesztettük a kis tarkóra a gépet, beindítottuk, huzogattuk, majd nyugtáztuk, hogy nem történt semmi. Egy értékes fél részt elvesztegettünk, mire rájöttünk, hogy igaziból a pengében van a hiba és nem mi bénázunk. Ekkor előkaptuk az ollót (Ei előkapta az ollót, mert én a nagy konyhai ollóval nem merek kiskorúak felé közelíteni) és remekül lenyírtuk (Ei lenyírta - ld. fenn) Mr. Feb-et hátul. Erre sajnos pont véget ért az epizód és az eddig teljesen nyugodt Mr. Február hirtelen két kézzel kezdte védeni a fürtjeit, ami meghátrálásra kényszerített bennünket és beletörődtünk, hogy egy kis tévémacink lesz itthon.
Kedden visszavittem a gépet a beszerzési helyre és útközben azon gondolkoztam, hogy miként fogom bebizonyítani, hogy nem mi vagyunk bénák anélkül, hogy merészen kivágnám, hogy ha nem hiszi, próbálja meg levágni vele az én hajamat (mi van, ugye, ha esetleg mégis bénáztunk?). A vevőszolgálatos néni gyakorlatilag ránk sem nézve kérdezte, hogy mi a probléma, vázoltam, szó nélkül adott egy darab papírt, amit fel kellett mutatni az eladónak, aki ugyan ezt megkérdezte, röviden megválaszoltam, majd visszakaptuk a pénzt. Hurrá.
A lakásnézés hasonlóképpen flottul ment, odamentünk, megnéztük, megpróbáltunk lealkudni az árból, mert a tapéta a botrányosan ronda (ezt nem mondtuk, de gondoltuk), nem sikerült, megállapodtunk. Ebből kifolyólag augusztus közepén beköltözünk az anyuék alatti lakásba. Hurrá.
No comments:
Post a Comment