További hírek

Nem mondhatnám, hogy az előző, mindenről beszámolós post nagyon alapos munka lett volna. Azt mondjuk kifelejtettem, hogy végül a Bevándorlási Hivatallal vívott csatánkból mi kerültünk ki győztesen és ennek hála Tojás úr sikeresen elhelyezkedett egy jó kis japán cégnél, akik dízelmotorokhoz gyártanak kicsi, de annál fontosabb kütyüket. A Cégben mindenkinek világoskék egyenruhája van, különböző színű sapkával, ami egyrészt a japán óvodáscsoportokat, másrészt az 1984-et juttatja eszembe.

Meg az is van, hogy megkaptam a phd-ösztöndíjat, ami soha jobbkor nem jöhetett volna, ezt már kétszer is megünnepeltük. A szabályok értelmében én a saját munkahelyemmel szakítani kényszerültem, de azért napjában egyszer belátogatok.

A névválasztás keretében - bár úgy a Samu, mind a Yoda kiválónak tűnik - mégis fellapoztam a magyar utónévtárat, rögtön a B-nél kezdtem, mert nehogymár még egy Á-betűs legyen. Szerintem legalább a fele kamu, nem hiszem, hogy bárkit is a valóságban Becegónak, Bocsárdnak vagy Bozdurgánnak hívnak.