monotóniatűrés

Mr. Február ma délelőtt 2 órát homokozott megszakítás nélkül, majd torka szakadtából visított, amikor megpróbáltam hazaterelni, ilyen gyenge szöveggel, hogy most már eléggé esik az eső, de igaziból már nagyon szerettem volna mást csinálni. Erősebb vagyok és nagyobb is, ezért sikerült hazavonszolnom, de a visítást csak akkor hagyta abba, amikor megígértem, hogy du. visszajövünk. Szavatartó szülő lévén ez meg is történt, újabb 2 órát töltöttünk a homokozóban. Az eredmény 100+ homokteknős létrehozása és szétrombolása. Próbáltam olvasni, hogy mindenki saját kedve szerint töltse a délutánt, de az nem volt jó, mert minden teknőst külön meg kellett dícsérni. A 4 óra alatt alkalmam volt megfigyelni, hogy minden gyereknek ugyan az a 3 szett homokozókészlete van: IKEA, Metro, sarki bolt a Hollán Ernőn. Ezért ma este szépen ráfilctollaztam a mi készletünkre, hogy "Áron", majd némi gondolkodás után - mivel legalább 3 Áron volt ma a homokozóban - azt is, hogy Yamashita. Bár nem látom magam előtt, hogy leállok vitatkozni egy műanyag hal felett.

Most arról nem is írok, hogy hányszor néztük végig azt a 4 Süsü epizódot, ami DVD-n a birtokunkban van, különösen a kórház alatt, de azóta is töretlen népszerűségnek örvend. A mentális kondíviónk megőrzése végett bevezettük azt a szabályt, hogy Süsüt legfeljebb másnaponta és csak egy epizód erejéig nézünk, ez utóbbi úgy sikerül tartani, hogy Mr. Feburár maga kapcsolhatja ki a DVD-lejátszót, most már a gombot sem kell megmutatni neki. Rosszabb világ jön, amikor bekapcsolni is tudja majd.