Tmogasd az Egy Sima Egy Fordított Egyesületet!

http://www.jougyekert.hu/hu/jo_ugyek_tamogatoinak/kovetek_es_vallalasaik/nevess_az_inkluzioert.html#.YUSUqH28pEY

7/19/2010

Feleségek

Van az az ügyfél, aki elhozza magával szerződéskötéskor a feleségét. Az ilyen magukkal hozott feleségek nem részesei az ügyletnek, megfigyelőként vannak jelen és kérdéseket tesznek fel, majd az arra adott válaszokat nem értik vagy félreértik. Ekkor újra és újra el kell magyarázni, egészen addig, amíg az ott ülő másik félben is végképp tudatosodik, hogy a szerződést úgy írtuk, hogy az a mi ügyfelünknek (aka férj) legyen kedvezőbb (nem baj akkor, ugye, ha ezt most nem írom alá, amíg az én ügyvédem nem látta?). Vagy mondjuk nem hiszik el, hogy ha valamit az ügyvéd letétbe vesz, akkor tényleg nem adja oda a másik félnek idő előtt, akkor sem, ha az nagyon szépen kéri, valamint hogy a letétbe vevés nem jelent páncélszekrényben való elhelyezést (nem, nem fog különben elveszni). Vagy hogy ha egyébként szerződésmintából dolgoznánk, akkor sem tudtuk volna az ő szerződésüket az alapján csinálni, és emiatt nem adunk árengedményt, még akkor sem, ha beszél a főnökömmel (vagy az annak nem létező főnökével). Vagy hogy nem lehet megkérni a bírót, hogy inkább az ismerőst rendelje ki igazságügyi szakértőnek, akkor sem, ha a barátnőjénél nagyon jól végezte a munkáját (ne, ne tessék ezért felhívni a bírót, most amúgy is biztos szabadságon van). Vagy hogy az ügyvédi munkadíjat az illetéktől függetlenül ki kell fizetni, mert azt nem mi kapjuk, akkor sem, ha nekünk adta a férje a pénzt (teccik látni, ezeket a bélyegeket vettük rajta, igen, sajnos ilyen drága, nincs is olcsóbb).

2 comments:

zs. said...

Amikor a számla kifizetésére kerül a sor, akkor a nagypályás ügyfelek is ugyanilyen kispályásak tudnak lenni. Bár azt kétség kívül nem szokták nehezményezni, hogy illetékbélyegre herdáljuk a pénzüket.

saturninus said...

ilyenkor örülök, hogy én csak elvétve kerülök közvetlen kapcsolatba ügyfelekkel. amikor viszont igen, akkor az telefonon történik, és elég vicces szokott lenni.
pl. a múltkor csöng a telefon, felveszem, megmondom a nevem. a vonal másik végén: "na akkor most hogy van ez a kötelező védjegyhasználattal?"
"szívesen beszélek erről, de előbb megtudhatnám, hogy kivel beszélek?"

*

...illetve ott van a klasszikussá vált eset 2005-ből (még agrártárca), amikor egy hölgynek (szintén telefonon) kénytelen voltam azt mondani, hogy "ne tessék kivetkőzni önmagából".