Ma volt az utolsó irodai munkanapom, most nagyon örülök. Tegnap ugyan utolsó metróval jöttem haza, mert a "gyorsan beszéljünk meg mindent" kissé elhúzódott, de ma elég kellemes volt. Ennek két oka is volt: kedves kollégáim meghívtak ebédelni, a korábban már említett Ciccolina nevű olasz vendéglőbe mentünk. Ciccolináról (és a politikai karrierjéről) majdnem mindenki hallott, igaz, azt hitték, olasz (mondjuk ezen az imidzsen sokáig is dolgozott). Az étterem csalódásunkra csak a nevét kapta a sztárról, és a boa-oboa helyett is Madonna szólt. Viszont nagyon finom pizzát sütnek - ami Japánban ritkaságszámba megy, mert itt keksz-szerú tésztát csinálnak némi feltéttel, ezt apróra vágják, hogy azután pálcikával egyék. Mindenki mondott kedves dolgokat, hogy hiányozni fogok, meg visszavárnak, és hogy azért jöjjek sokat látogatóba.
A másik ok, hogy ebéd után rögtön jött a fél nap szabadság következett, ti. ma volt az első szülőfelkészítő tanfolyam. A kórház ELTE-hangulatú előadótermébe zsúfolódott be sok leendő apuka és anyuka, a bába pedig mindenkinek tudta a nevét, ami szerintem elég nagy szám, mert eddig max kétszer találkozott a kismamákkal. Az előadás két részből állt, az első felében a kórházi tartózkodásról volt szó, ezt elég sok mutogatás kísérte a különböző furcsa ruhadarabokról, amit a szülés előtt, közben és után kell viselni, így kábé 30%-ban tudtam követni, de a második órában, a hogyan vigyázzunk az egészségünkre részből egy kukkot sem értettem, viszont nagyon elfáradtam a nagy figyelésben és a melegben (a légkondiszerelő bácsi az utolsó 10 percben érkezett, és akkor már mindegy volt).
Előadás után elmentünk a nagy idegennyelvű könyvesboltba Shinjukuba, hogy vegyünk egy szakácskönyvet, amiben koleszterinszegény ételek vannak, mert az orvosi vizsgálaton kiderült, hogy Einek borzasztó magas a koleszterinszintje. Hát nagyon pöpec egy szakácskönyv, mondhatom, alig várom, hogy kipróbáljam (bár fagylalttorta nincs benne).
Mivel a koleszterinszegény életformára holnaptól térünk rá, ma búcsúestét tartottunk és magyar étterembe mentünk, ahol a japán szakács nagyon finom körözöttet, gulyáslevest és lángost csinált, a töltött káposzta átlagos volt és a lecsó meg finom volt, de nem lecsó. De azért olyan volt, mintha kicsit hazamentem voltam, csudálatosan szép Hollóházi porcelánnal terítettek, szóval klassz kis este volt.
2 comments:
Mi is lecsót ebédeltünk ma, és pont koleszterinszegény változatot (se kóbász, se virsli, épp csak egy kicsi bacon, de tényleg kicsi).
És hogy ne legyen olyan unalmas, kipróbáltam provance-i fűszerrel, de elég bizarr volt. (Mondhatni szar.)
tegnap a piliscsabai jógatáborban (ahová zsuzsival neveztünk be) szintén lecsó volt a menü, természetesen hús nélkül.
cicciolináról ezek szerint tokióban éttermet neveztek el??? szerintem ennél fényesebb hírnevet senki nem kívánhat magának. talán az lenne még ennél is jobb, ha külön termek lennének a politikai mellének és a nem-politikai mellének szentelve az étteremben.
Post a Comment