10/31/2008
Csalódás
A jóhoz könnyű hozzászokni, pl. hogy itt az éttermekben jó minőségű ételeket adnak. Így nagy törést jelentett a mai ebédem a Shane's Burg-ben, ahol a jó hangulatot az idősödő, western-csizmás pincérnők és Brenda Lee garantálták. A fotón remekül mutató hamburger a valóságban az alábbiakat tartalmazta: két szelet pirított zsemle, egy nagy szelet löncshús, egy karika nedvesség nélküli, fehéres paradicsom, feltehetően egy nukleáris erőmű kertjéből, egy levél barnás színvilágú saláta, egy szelet hőre keményedő sajt, nagy adag mexikói szósz. Megpróbáltam reklamálni, de nem sikerült, ezért végül a löncshús kivételével bevállaltam, legalább a mexikói szósz remekül elvette a többi összetevő ízét.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
2 comments:
azért az idősödő, western-csizmás japán pincérnők szerintem nem lehetnek megvetendő látványok... :)
az ilyet hívják "hashinti"-nak, ha jól tudom (bocs, a kódokkal való viccelődés most már örökzöld).
Nekem eleve gyanúsak azok a helyek, ahol fotók vannak kitéve az ételekről. De ha életben még a fotót is alulmúlják, az már mindennek az alja. A western típusú dekoráció pedig már önmagában elveszi az ember étvágyát, Pesten is van pár hely, ahol a kilencvenes évek óta (amikor gondolom igazán coolnak számított) megtartották ezt a nagyszerű stílust. A legjobb, amikor tréfás nevet adnak a kajáknak mint pl. Buffalo Bill kedvence (ami nyilván fasírt) vagy Cowboy nyárs (szintén nyilván fasírt) stb.
Post a Comment