Tegnap még véletlenül sem dobozoltunk. Ehelyett korán felkeltünk, hogy átvetessük Mr. Februárral az útlevelét, amit csak neki adhatnak oda. Az itteni kellemes koranyári idő Yokohamában tomboló viharrá módosult, ami ellen a tartalék összecsukható esernyő szart sem ért, ráadásul elrontottuk a metróban a kijáratot, ami Japánban a tájékozódás és minden más szempontjából is katasztrófális, mivel nincsenek utcanevek, így 30 percet bóklásztunk a szakadó esőben és bugyiig (gatyáig, pelenkáig) vizesek lettünk. Amíg Mr. Február ruháit szárítottam a női vécében az elektromos kézszárító alatt, addig ő topless átvette az útlevelét. Belül figyelmeztetés olvasható: az útlevelet nem szabad mikrosütőbe tenni. Nincs külön specifikáció, de gondolom, összenyálazni sem, ezért azonnal kicsavartuk a kezéből. Visszafelé beszereztünk egy halálfejes HelloKitty esernyőt és egy pöttyös gumicsizmát, mivel a cipőmből kiázott a talpbetét, ez amúgy, amint nem kell bokáig érő pocsolyákon átgázolni, ritka kellemetlen viseletté válik.
Ezután elmentünk az új lakás kulcsáért. Az ügynökségnek fényképeket kellett benyújtani a lakókról. Mr. Február az útlevélképét használta, Ei a jogosítványhoz készültet - ezek un. akkreditált fényképésznél készültek, mert speciális beállítást igényelnek, ezért mindenki felismerhetetlen rajtuk. Mr. Február fülén átsüt az ellenfény és nincs nyaka, nemhogy nem hasonlít magára, de humán volta is megkérdőjelezhető, Ei egy besurranó tolvajra emlékeztet. Én ismét készítettem egy automatás sorozatot arcomba tapadó vizes hajjal. Szép család. Amúgy nem tudom, mire kell nekik, talán időről időre razziát tartanak, és ha másik gyereket veszünk ki a kölcsönzőből, akkor kilakoltatnak bennünket?
Leadtuk Mr. Februárt a nagymamánál és elmentünk megnézni a Hungarian Spirit kiállítást, amin Péter képe is szerepel. Igazi műértőként egyből kiszúrtam, hogy el vannak számozva a képek, legalábbis Péteré. A galériatulajdonos hallgatásunkat a követségtől szerzett Tokajival kivánta megvásárolni, amíg a segédje lekapargatta a képek melleti számokat és kicserélte őket.
A kulcsátvételt karaokeval ünnepeltük. Én kiváló teljesítményt nyújtottam, mint Cindy Lauper, Ei sem volt rossz egyszemélyes Blues Borthers-ként, de a legemlékezetesebb az eseményt záró RHCP duónk lett, ez kitartott a metróig és a sétáló utcán siető morózus üzletemberek és kirakatokat nézegető lányok arcába üvöltöttük a refrént.
Közérdekű információ következik: 1) a hazamenetelünk dátuma és minősége úgy változott, hogy június 14-től július 23-ig leszünk otthon, ebből az első 10 napot Eivel, 2) hétfőn költözünk, az új lakásban még nem lesz internet, ebbe a lakásba 6 hét volt a beszerelés, ezért nem valószínű, hogy sokat fogok posztolni, levelezni a következő 2 hétben.
2 comments:
És mit fogok olvasgatni szabad pillanataimban, ha nem írsz??? Ráadásul azt hittem, hogy Japánban nincs is olyan pont, ahol ne lenne ingyen wifi. Kicsit csalódtam :-/
girls just wanna have fun?
a legjobbak az amerikai vízumhoz készült speciális fotók, ahol a hosszabb hajú embereknek a fülük mögé kell tömködniük fürtjeiket.
az én amerikai vízumom még évekkel ezelőtt készült, így van szerencsém úgy kinézni rajta, mint egy alkoholista finn vendégmunkás.
Post a Comment