Reggel arra ébredtem, hogy kicsi fáj a bölcsességfogam, illetve az a rész, ahol majd később a bölcsességfog kinő. De nem vagyok gyenge gyerek, elmentem a terhesgondozásra. Mivel a klinika az egyik nagy egyetemhez tartozik, ezért az orvoskat egy csapat hallgató kíséri mindenhová. Eddig hozzám, mint félelmetes alienhez nem mertek közelíteni, a vizsgálófülke térelválasztója mögül nyújtogatták a nyakukat. Most biztos megmondták nekik, hogy az órán aktívan részt kell venni, ezért ma mindenki felsorakozott a paraván előtt, mint egy görög drámában a Kar, és amikor az orvos valamit mondott, akkor értően hümmögtek és bólogattak, amikor pedig megállapítást nyert, hogy túlléptem a megengedett testsúlyhatárt, olyan felháborodással zúgtak fel, mint egy megkövezési jelenet előjátékában.
Ezután a bábánál vizsgáztunk, a férjem, aki a hétvégéjét a tankönyv fordításával töltötte, úgy kente-vágta a szülés megindulásának jeleit, hogy 5 percen belül kvalifikálta magát a szülésen való részvételre.
A sikeres vizsga felett érzett örömünket kicsit beárnyékolta az erősödő fogfájás, mire beértünk az irodába, már úgy néztem ki, mint Gábor, amikor egy jelmezbálon Don Corleónénak öltözött és szilvával tömte ki az állkapcsát - igaz, én csak a jobb oldalon. Este 6-ra tarthatalan lett a fájdalom, ezért átmentem a szemközti fogászatra, ahol a nagyon hosszú hajú doktornéni kedvesen fogadott, és feltett egy "Best of European Classics" CD-t (Kék Duna keringő, Tavasz, O Fortuna), majd miközben az ínyemet nyomkodta, részletesen kikérdezett a fájdalom természetéről. Amikor azt hittem, hogy rosszabb már nem lehet, akkor hátradöntötte a széket, de nem ám úgy, mint otthon, hanem úgy, hogy gyertya-állásba kerültem, amitől a baba tüdőmre csúszott és akadályozott a légzésben. Olyan volt, mintha egy nagy karácsonyi ponty lennék, akit rossz gyerekek kivettek a lavórból. A fogfájásra az lett a megoldás, hogy nincs megoldás, mert antibiotikumot és fájdalomcsillapítót nem kaphatok a terhesség miatt. Most itthon vagyok, és tejbegrízből álló vacsorám elfogyasztása után a haladó orvostudomány egy nemzetközileg elismert vivmányával, fagyasztott zöldborsóval kúrálom magam.
5 comments:
Részvétem! Jó apám, az immunológia Belzebubja szintén hasonló problémától szenved, de ő kapott antibiotikumot, mert valószínűleg nem terhes.
Amúgy, ha nem vizsgáztatok volna jelesre, akkor nem szülhetnél vagy mi van? Nem értem :-/ Szerintem ki fog jönni, ha tudsz fogat mosni, ha nem... mert ezek olyanok.
Mel.
Akkor meg kellett volna ismételni a tanfolyamot. Így próbálják elkerülni, hogy valaki megmérgezze a csecsemőt mondjuk azzal, hogy a kutya táljából mert vízzel higítja a tápszert, ami sok fiatal anyuka esetében akár valós veszély is lehet, mert a Gucciba öltöztetett kutyájukról sokan gondolják, hogy valójában kis emberek.
szegény micukó...!
elképzelem, ahogy az O Fortuna üvölt, miközben a kegyetlen japán doktornő egy kurblit tekerve fejjel lefelé fordít a székben, és az ínyedet nyomkodja... filmszerű jelenet.
lassan abbahagyom az ellenőrző kódokról szóló megjegyzéseket, de nekem most a "sxegq" betűsort kell beírni, amiben több "vicces" szó kicsit módosított alakja is felfedezhető. Már ha óvodás színvonalon döntjük el valamiről, hogy vicces-e vagy sem.
egyéb: tegnap zsuzsiékkal az M nevű étteremben voltunk (rókahalék tiszteletére), ahol az ételeket maga a cannes-ban majdnem díjazott magyar színésznő szolgálta fel. úgyám.
Mi meg a japán-magyar kulturális összhang jegyében Miso levest ebédeltünk Vencelkével.
Jelige: vuaxbi --> ez is vicces szó :-)
nekem a skccui szót dobta ki a gép, viszont nagyon-nagyon veled érzek a fogad miatt. Én az enyémet nem bírtam volna ki fájdalomcsillapító nélkül. Antibiotikum viszont nem kellett.
Kitartás, kicsisára!
Post a Comment