Shopping

Ma eredetileg gyertyát akartam venni, de mivel azt az egész városban nem lehet kapni - es erre csak úgy jöttem rá, hogy nagyon sok boltban megfordultam -, ezért inkább egy csomó más dolgot vásároltam, úgyismint csinos ruhát, sálat (talán lesz egyszer hideg idő is), kismamaharisnyát, majd spontán betértem a fodrászatba, remélve, hogy a megújult ruhakollekciómat megújult frizurával egészíthetem ki.

A fodrászatban mindig nagyon kedvesek, kaptam fejmasszázst és savanyú cukorkát, amíg várakoztam, és 3-an kértek bocsánatot, hogy bejelentés híján nem tudnak azonnal foglalkozni velem. De ez jobb is volt így, mert a tengernyi katalógusból így nyugodtan tudtam választani - mivel elmagyarázni nem nagyon tudtam volna, hogy mit akarok. Így viszont ment minden, mint a karikacsapás, egészen addig, amíg a szárításhoz nem értünk. Beleegyztem, hogy a fodrásztanuló szárítsa be a hajamat, aki azután beleadott apait-anyait, és csak szárított és vizezett, szárított és vizezett. A frizurám bő 30 perc leforgása alatt széles skálán változott a nagycsoportos tablóképemtől Lengyel Lászlóig (bajusz nélkül), ekkor közbelépett az igazi fodrász, kicsit leszúrta a tanulót, és mondta, hogy most majd akkor ő beszárítja olyanra, amilyen a képen. Ekkor már annyira éhes voltam, hogy annak ellenére, hogy éppen úgy néztem ki, mint Julie Andrews a Muzsika hangjaiban, inkább eljöttem. Hazafelé végig azon izgultam, hogy akkor most a nem éppen formabontó, de megbízható hajviseletemet hosszú időre elrontottam, vagy azért van még esély, de némi házi formázás után egész jó eredményt produkáltam.