Vidal Sassoon

Mr. Február haja kezelhetetlen lett, ezért süni fazonra váltottunk. Ahhoz képest, hogy megállás nélkül ficánkolt, meglepően egyenes lett, de azért nem ártott volna, ha van egy Miss Pixy-m.

Showa Day

Ma az előző császárt ünnepeljük. Vagy valami hasonló. Ettől eltekintve is eseménydús nap volt a mai. Rögtön korán reggel összevesztem 'Elisszel', mert kiderült, hogy a családunkról szóló történetekkel szórakoztatja az irodában a (volt) kollégáit (mert hogy már nem dolgozik itt), sőt, itt-ott el is túlozza, hogy nagyobbat nevessenek, valamint a blogot a főnököm figyelmébe ajánlotta. Ezentúl kénytelen leszek ivigy ivirivni, hovogy megzavarjam a fordítóprogramot.

Most pedig következzen egy jó hír. A férjem kivette az eddig nem kivett szabadnapjait, ami összesen harminchét nap, ezért a következő két hónapot itthon tölti. Juhéjj-csuhéjj!

Mr. Február rájött, hogy a tükörben látható kisfiú valójában ő maga, akit ilyenkor a szülei tartanak, később felváltva beszélt a tükörben látható apukájához és a valódihoz. Sütőtök-fronton áttörés mutatkozik: összekevertem a répával, két kanálnyit a földön végezte, de a többit megette.

Idegennyelvi sikerből kettő is jutott a mai napra, először egy ételrendelős oldalon sikerült úgy pizzát rendelnem, hogy a mezőket kanjival töltöttem ki, majd ezen felbuzdulva megírtam életem első japán emailjét - ezt hiraganával, mint az elsősök, na de akkor is szép eredmény.

Ez komoly?

Hogy valaki havi 1. 45 millió jen lakbért fizet? Még ha nagy is a lakás.

Sütőtök intolerancia

Mr. Február 4 napja répával egészíti ki a tejadagját, legutóbb 4 jégkockányit fogyasztott. Ma megpróbáltam sütőtökpürét adni neki, két falat után torka szakadatából ordítani kezdett és záporoztak a könnyei (ez utóbbi már csak azért is figyelemre méltó, mert eddig csak szárazon sírt). Próbálkoztam almapürével és édeskrumplipürével is - eredménytelenül. Kialakulhat-e 4 nap alatt répafüggőség? Azért szerencse, hogy nem gumicukorral kezdtem a hozzátáplálást.

Kávészünet

A katakana alkalmatlan a francia szavak átírására, mint azt a カフェオレ (kafeore) példája is mutatja.

Családi hétvége

A japánban nincs többesszám. Ennek abból a szempontból van most jelentősége, hogy Ei szombaton áthívta az egyik kollégáját, hogy kidolgozzák a palotaforradalom tervét (erről majd később, nehogy az ellenséges hatalmak a blog olvastán rájöjjenek a részletekre), ő a feleségével és két gyerekkel (Rei (2) Ko (1)) érkezett. Nem mutattuk, de azért meglepődtünk. Amíg a gyerekek páros lábbal ugráltak az ágy tetjén, addig én kisurrantam a konyhába és a hűtő teljes tartalmát egy gigantikus adag tex-mexbe konvertáltam. A vendégség hátralévő része kellemesen eseménytelenül telt, Rei, aki ha nagy lesz, shinkansen-vezető lesz, nagyon örült, hogy az erkélyről rálátni az állomásra, amikor elment egy vonat, odarohant az ablakhoz és azt kiáltotta, hogy "shingo" (jelzés) és ennek megfelelően felkapcsolta az állólámpát. Ezt az ittléte alatt 30-50 alkalommal ismételhette meg. A nap végére Mr. Február a "shi" kifejezéssel gazdagította szókincsét, azt nem tudjuk, mit ért alatta, mert a matracáról nem látni a vonatokat.

Ez jó bemelegítés volt vasárnapra, amikor is Ramival és Roberttel, valamint a 3 gyerekükkel (Makoto (8), Taikan (5), Koji (3)) piknikezni mentünk Tokió legrégebbi botankikus kertjébe (Most úgy néz ki, mintha a japán gyerekeknek az éveik számával arányosan hosszabbodna a nevük, de nem.) Mr. Február jókedvűen ismerkedett a természettel, főleg annak örült, amikor véletlenül beletettem a sárba.

Bandi figyelmébe ajánlom a szürreális játszóteret, amit a parkba vezető úton láttunk.

Mr. Február répát kanalaz

Muffin

A gazdasági recesszió a papírkapszli-ipart sem kímélte. Egy számmal kisebbek lettek, a szokásos adag tészta kidagadt belőlük és ráégett a tepsire.

Branslig Rand

Branslig Rand jelentősége a holdraszálláshoz és a botmixerhez mérhető.

Répa

Mr. Február ma - a tegnapi adaghoz képest - rengeteg répát evett, a sikerhez az is hozzájárult, hogy ő maga kanalazott, nekem csak a kanál végét volt szabad fognom, mert ha én tartottam, akkor nem volt hajlandó kinyitni a száját.

The Homemaker

Ma praktikus konyhai tárolóvá alakítottam egy kiürült tápszeres dobozt. Majd nagyon jó lesz, amikor elkezdődik az egyetem, mert a végén még belefogok egy patchwork-takaróba.

Hozzátáplálás

Ahogy ezt már megszokhattam, minden könyv mást javasol hozzátáplálni a tejhez, és természetesen ami az egyik szerint a legjobb tipp, az a másik szerint hosszútávú károsodást okoz. Például:

• sárga színű zöldségekkel kell kezdeni, mert ezeket könnyebb megemészteni, mint a zöld színűeket
• zöld színű zöldségekkel kezdeni, mert a sárga színű zöldségek édesek, és ha egyszer a baba hozzászokik az édes ízhez, akkor SOHA nem fog kevésbé édes ételhez nyúlni
• a zöldségeket meg kell egy kicst cukrozni
• nem szabad zöldséget adni, tejbe áztatott rizspehellyel kell kezdeni
  

Azután itt van annak a kérdése, hogy miből etessük a gyereket (a repülős és katapult-kanalak előtt): cumisüvegből, ami könnyű, mert a baba már hozzászokott, és csak az új ízzel kell megbarátkoznia - igaz, ez fulladást okozhat. Vagy kanállal, amivel viszont megsérthetjük az érzékeny ínyt és fertőzést okozhatunk. Netán csőrös bébibögréből, amiből a gyerek egyedül is tud inni, ezért sikerélménye lesz, viszont rossz beidegződéshez vezet, mert később majd az istennek se akar kanállal enni.

És a legnagyobb vitát kiváltó pont: először tejet kell adni, és az étkezés végén kell a szilárd táplálékot a gyerekbe kanalazni vagy fordítva. Szerintem fordítva több értelme van, még akkor is, ha az éhség miatti frusztráció a szilárd táplálék elutasításához, hosszú távon pedig táplálkozási zavarokhoz vezet.

Valószínű, hogy a tudományos vitában Peszter álláspontjával értek egyet, egyszerűen csak megetetem a gyereket, és kész.

Update:
Mr. Február répapürét kapott kanállal. Örömmel jelentem, hogy nem sértettem fel az ínyét, nem fulladt meg és - amennyire ezt laikusként meg tudom ítélni - pszichés károsodás sem érte.

Bunkamura

Ma Michiko-sannal és Mr. Februárral megnéztük ezt a kiállítást. És ahogy ezt már Melissának is ecseteltem, kiköpették velem a rágómat, bár, ahogy ezt már Melissának is ecseteltem, azok, akik a múzeumban rágót nyomnak a képre, azok általában azért nem járnak múzeumba. Mr. Február csendben csüngött a hordozójában és inkább az embereket nézte, mint a képeket, pedig jó kis képek voltak: dácsán szamovárból teázó hajadonok katonatisztek társaságában, muzsikok lovas szánon. Milyen jó, hogy nem akkor/ott éltem.

Az etetőszék

Ha kapnék egy órát, hogy írjam össze, hányféleképpen lehet rosszalkodni evés közben, akkor sem jutna annyi ötlet az eszembe, amennyi Mr. Februárnak 10 perc alatt. Például pillanatok alatt rájött arra, hogy a terítő meghúzásával elérhető közelségbe kerülnek, tehát leverhetők azok a dolgok is, amiket egyébként nem érne el. Lecseréltem az abroszt alátétre. Ezt Mr. Február először összenyalogatta, majd két marokra fogta és elkaszálta vele a talponmaradt tárgyakat. Utána pedig röhögött. Egyelőre csak tejet (és szalvétát) kap a székében, belegondolni sem merek, hogy mi lesz, ha majd igazi étellel is próbálkozunk.

Britain's Got Talent

Ma minden újság Susan Boyle-t hozza a címlapon. Nem tudtuk, miért, de rákerestünk. Hát ezért.

Mr. Február reggelizik

Mr. Február ma először használta Gullivert, reggelire pedig szalvétát fogyasztott.

Újabb kalandok az IKEA-ban

A hozzátáplálás-projekt keretében elementünk az IKEA-ba, hogy szert tegyünk egy etetőszékre. Odafelé úton Ei a metrón hagyta a táskáját, pénztárcával, mobiletelefonnal, céges Blackberryvel. Japánban ugyan nem szokás lopni, de azért nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy egy becsületes megtaláló leadta az állomásfőnöknek a végállomáson. Emiatt egyórás kitérőre kényszerültünk és kissé fáradtan érkeztünk az áruházba. A gyerekosztályon kiderült, hogy az összes etetősszékkel kompatibilis Antilop tálcát már nem forgalmazzák, noha a weboldal szerint a yokohamai áruházban van (miért van az, hogy nekem mindig valami olyasmi kell, ami már nem kapható? vö. citromos frupp). Mr. Február legjobban a Gulliver széket szerette (ami viszont nincs a weboldalon), ezért forgalommal szembe visszamentünk az áruház elejére az ebédlőasztalokhoz, hogy megnézzük, feléri-e a székből Yokkmokkot (feléri).

Hazafelé, amikor a metróa készültünk beszállni, a vezető hirtelen, minden előzetes figyelmeztetés nélkül zárta az ajtókat (ez általában nem fordul elő, mert az "oshiyák" jeleznek, ha már mindenki beszállt, vagy némelyik vonalon ők csukják be az ajtókat), ezzel részlegesen megrongálva Gulliver csomagolását. Egy pillanatra elgondoltam, hogy az ajtók a hordozóban ülő Mr. Februárra csukódnak és teljesen kiakadtam, vérben forgó szemekkel követeltem, hogy vonják vissza a vezető ajtócsukási engedélyét (?! - hogy tud ilyen baromság eszembe jutni?). Ei átszálláskor beszélt az állomásfőnökkel, aki nagyon sokszor bocsánatot kért és biztosított bennünket arról, hogy ellátják a gondatlan vezető baját. Gondolom, kapnak valami speciális tréninget, hogyan kezeljék a megvadult édesanyákat.

Az eredeti tervtől (odamegyünk+levesszük a széket a polcról+hazajövünk=max 3 óra) eltérően sikerült az egész napot házon kívül tölteni. Nem is értem, Mr. Február hogy bírja ilyen jól a strapát, én biztosan sírtam volna, ha a szüleim egy egész napot akartak volna a Domus-ban tölteni velem. Itthon pedig annyira örült az új versenyautóknak, hogy alig akart elaludni.

Szépségápolás és főzés

Az anyósom a költözés miatt megvált egy csomó cucctól, ami nem fér el az új lakásban, én egy kiló (de tényleg) arcpakolást kaptam. Mr. Február vacsorája után szépen be is kentem vele az arcomat, és 20 percre lefeküdtem a kanapéra. 1 óra múlva arra ébredtem, hogy rózsaszín gipsz formájában az egész az arcomra kötött. A tükörbe nézve azon gondolkoztam, hogy az jobb-e, ha úgy nézek ki, mint a Fantastic4-ból a Sziklaember, vagy ha bőrrel együtt lekaparom, és igyekszem egy kis szerephez jutni a Hannibal következő részében. Végül vizes szivaccsal áztattam le, de közben nagyon szánalmasnak éreztem magam.

Az incidens után nagyon finom kaporszószos csirkét főztem, ettől helyreállt az önbizalmam.

Update:
- Szereted a kaprot?
- (nem néz fel a laptop mögül) Aha, persze.
....
- Mi ez a zöld izé a húson? Olyan fura íze van.

Suzanne Kamata

Nem szép dolog saját blogunkat más történetével izgalmasabbá tenni, de ezt szintén a Gaijin Mamán olvastam, és annyira tipikusnak per viccesnek találtam, hogy muszáj vagyok ellopni:

"To give you an example of how unsupportive many Japanese can be of local foreign writers, here’s a little anecdote.

Yesterday morning I stopped by the Tokushima Prefecture Library to return an overdue book. While I was there, I filled out one of those book request forms, requesting my novel Losing Kei. I figured the library has a budget for English-language books, but they don’t really know what to buy, and since I am a longtime resident and a library patron, and since my novel will likely be of interest to other Tokushima expat residents, they ought to have the book in their collection. For the record, I have requested many books in the past - books which had no local relevance - and they have always purchased them. I have also donated many of the hardcover books that appear on the shelves.

Well. This evening, I got a phone call from the librarian I handed the form to. She asked if I ha requested my own book. I said yes. And being a cup is half-full type of person, I thought that maybe she would congratulate me or (ha ha) ask me to speak at the library.

Here’s what she said: “The request forms are for books that you want to read. Since you are the author of this book, it’s obvious that you’ve already read it. I will be cancelling the request.”"

Speaking of school

Valami ilyesmit sejtettem eddig is.

Bully Mamas

Ezt a blogot akkor találtam, amikor egy könyvről (Call me Okaasan) akartam többet megtudni. A szerzőnő Osakában él, japán férjjel és két gyerekkel. Úgy tűnik, még sok mindenről nem tudok, amivel egy "Gaijin Mama"-nak szembe kell néznie, pl a Bully Mamas, ami a férjemnek tök természetes. Kicsit az is hátborzongató, amit az iskolákról ír, ezen majdnem sikerült összevesznünk vacsoránál, de végül is még messze van, majd ráérünk néhány év múlve összeveszni rajta.

Mr. Február ül!!!

Történelmi pillanat! Mr. Február önálló munkával ül az ágy tetején!

Spoon landing

Jövő héten indul a "hozzátáplálás projekt" (legalább olyan hülye kifejezés, mint a "bukott"), most tippeket gyűjtök, de ennél azért jobb tanácsra számítottam. Pláne, hogy egy 5 hónapos gyereknek mindegy, hogy bálna vagy rakéta.

Skills developed: being spoonfed
What you'll need: a baby spoon

"Though you probably know about the tried-and-true "airplane coming in for a landing" trick, there are endless variations that can keep your baby open-mouthed (and that's what you want, right?) in astonishment. A good one for surprise value is "rocket, landing on the moon": Hold the spoon down below the table or high-chair tray, then bring it up quickly but carefully (as close to vertical as you can without spilling the contents) and gently place it in your baby's mouth just as you say "moon." Or, use a horizontal move to bring the spoon into your baby's field of vision as you say "here comes the racing speedboat" or try using an up-and-down bobbing motion to introduce a "whale swimming in the ocean." Some babies are particularly partial to choo-choo trains (a "chug-a-chug-a-whoo-whoo" sound as you bob the spoon along) and leaping dolphins (a dramatic arcing move sure to make a "splash")."

Tájfun

A jó hír, hogy a ruhákat időben behoztam az erkélyről. A rossz, hogy a kint tárolt műanyag kategóriájú szemét elszabadult, ezzel sikerült a környéket joghurtospohárral beborítanom. Finger, szelektív szemétgyűjtés.

Update: Mary Poppins nem jöt, én szedtem össze a szemetet. Szórakoztam már jobban is.

Fogtündér

Mr. Februárnak jön a foga, ezért nagyon nyűgös, rengeteg nyálat folyat és mindent igyekszik a szájába tömni. Én lelkiismeretes édesanyaként 5 kontinens 'best of' praktikáit vetettem be egész nap a fájdalom/viszketés enyhítésére, a legjobb a nagy darab répa rágcsáltatása volt (indiai-ausztrál technika), kezdetben az íny masszírozásával próbálkoztam (angol módszer), de Mr. Február kis teknősökhöz hasonlóan meglepően nagy erőt képes kifejteni az ínyeivel, ezért ezt egy idő után nem tudtam vállalni, a rágóka lehűtése (amerikai módszer) pedig nem jött be, mert a rágóka nem csak a szájában volt hideg, hanem a kezében is, az olvasással való figyelemelterelés (Kína-Szingapúr) pedig csak ideig-óráig működött.

Stats

Egy 5 hónapos gyereknek napi 13.5 óra alvásra van szüksége.

Az ürühúsnak fél kilónként 25 perc bőségesen elegendő.

さよなら鎌倉

Pelenkás bajkeverő

A ma kikölcsönzött gyerek gyökeresen eltér az összes eddigitől. Míg a tegnapi kisfiú a kávézóban csendesen nézegetett és kizárólag a kezébe adott játékokkal foglalkozott, a mai Mr. Február ebéd közben felborította a poharat, megragadta a csészealátétet, leverte az evőpálcikákat, dobolt az asztalon és szalvétát gyömöszölt a szájába. Meg vagyok döbbenve.

Mr. Február kirándul

Mr. Februárral kirándulni mentünk, ami abból állt, hogy mi hagyományos értelemben túráztunk, Mr. Február pedig az új hordozójában csüngött. Elmondhatjuk, hogy a kirándulás Mr. Február kedvenc tevékenysége, borzasztóan feldobódott, egész idő alatt le sem hunyta a szemét, mindent megnézett, itthon pedig sokat mesélt az élményeiről (gondolom), majd egy "mondat" közben elaludt.

Mi is nagyon élveztük a kirándulást, leginkább azt az amerikai családapát, aki egy tipikus túrista-szivatós pólóban volt: egy amúgy nagyon vagány minta (sárga sárkányok keltek birokra egy fáklyáért) alatt "A kedvencem az enka" felirat volt olvasható japánul.

Magyarok Japánban

A követség ajánlott egy weboldalt ("A minap, a nagykovetsegen tett latogataskor az itt elo magyarokkal hogyan lehet kapcsolatot felvenni kerdessel kapcsolatban-jaj de fura megfogalmazas lett, elnezest...."), amin keresztül fel lehet iratkozni közös pizzaevésre. Az oldal a ezen kívül még a Magyar Rovásírók Közösségének a székely-magyar rovásírás Unicode-beli kódolására vonatkozó szabálytervezetét is tartalmazza, valamint egy képgalériát, ahol részeg honfitársaink trikolor focimezben buliznak. Szerintem kevés közös témánk lenne.

Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.

Ma délután a követségen megismert Anitával találkoztunk. Érdekes, hogy az expat-élet nehézségeit ugyanazokban látjuk: 1) totális szívás, valamint az eredmény tekintetében borítékolt kudarc a követség bevonása bármilyen ügybe, 2) ruhavásárlás és fodrászat, mint a frusztráció elsőszámú forrásai, 3) felháborító, hogy Brad Pitt bajusszal mórikálja magát az óriásplakátokon.

Baby Björn

Alább idézek a bilinagyhatalommal folytatott levelezésemből:

Dear Sarah,

I just measured our sample...
Seemingly widest part of the outer Potty (top part) is 21cm (diameter) and the length is apprx 26cm
The inner potty is apprx11.5cm (diameter) and the length is apprx.18cm
Unfortunately, I cannot confirm the inner potty size of Little Potty now, as I don't have the sample with me.
If you can wait till tomorrow, I can check with our customer service.

We do have two colors in stock now, Pink and Snow White.
And rest of colors will come in end of May.
If the size and color is okay, I can arrange it to be sent to you.
Feel free to let me know.

Best Regards,
Heidi

Később a svéd iroda is bekapcsolódott a bilimérésbe, de az derült ki, hogy sem a Little Potty, sem a Magic Potty nem kisebb, mint az, ami itthon van.

Fagyi

"Häagen-Dazs (pronounced /ˈhɑːɡəndɑːs/) is an American brand of ice cream, established by Polish immigrants Reuben and Rose Mattus in The Bronx, New York in 1961."

Mindig is azt hittem, hogy holland. Viszont a kiejtési útmutató pontot tesz egy régóta húzódó családi vitára, amiben senkinek sem lett igaza.

Híres emberek az irodában

Most olvastam, hogy Merilyn Monroe és Joe DiMaggio Japánban voltak nászúton és az Imperial Hotelben szálltak meg, ahol az iroda is van. Ez a kép ott készült, legalábbis a Wikipedia szerint, talán nem a szálloda legjellemzőbb részét kapták lencsevégre.

Mr. Február olvas

Hajfestési baleset

Most, hogy ilyen klasszul sikerült a hajvágás, arra gondoltam, hogy felhasználom azt a hajfestéket, amit Banditól kaptam még korábban (2007 nyara), és ismét szőkére festem a hajamat. Ez a festék többszöresen nem került eddig felhasználásra, pl. mert fodrász segítségét vettem igyénybe, azután a terhesség/szoptatás miatt nem lehetett, de most elérkezettnek láttam az időt. A dobozon kerestem, de nem találtam lejáratra utaló adatot, de végül is mitől romlana meg a hidrogénperxoid, gondoltam. Sietek hozzátenni, hogy ezt nem jól gondoltam, mert meg tud romlani, vagy ha nem az, de valami más összetevő, mert az ígért "hamvas középszőke" helyett az alábbiakban bemutatott eredményt hozta. Önarcképkészítésben nem vagyok olyan erős, mint Bandi, még ezen a képen látszódik a legkevésbé az az erős koncentrálás, ami az egész fotózást jellemezte.

Csonkolás

Mr. Február elkísért ma a fodrászhoz, ahol az alábbi érdekes kisérletet folytattuk le. Amikor a fodrász az ollóval a hajamhoz ért, Mr. Február keserves sírásban tört ki, ha elvette, elhallgatott. Akkor is csöndben volt, amikor egy A/4-es magazinnal kitakartuk előle a fejemet, illetve amikor egy másik fodrász körbevitte a szalonban és látta, hogy mások haját vágják, akkor csak érdeklődéssel nézett, amikor visszatért és megint meglátta az ollót az én hajamnál, újból zokogni kezdett. Ebből arra kell gondolnom, hogy (tévesen) azt gondolta, hogy anyut csonkolják, hiába mondtam, hogy nem fáj.

A jó hír, hogy sikerült megtörni a korábban ecsetelt ördögi kört: most másképp és jól néz ki a hajam.

Off topic: Anyu szerint a kép, amit feltettem a házunkról olyan hatást kelt, mintha Csepelen laknánk. A valóság az, hogy a parkoló tényleg nem szép, a parkoló után viszont rögtön az óceán következik, amit továbbra is nagy számnak tartok.

Most már aztán tényleg kezd elegem lenni

Már megint egy teljes napot sikerült eredménytelenül eltölteni lakásnézéssel. Nem is tudom, hogy mi a rosszabb, hogy az ügynökségen töltött 4 óra alatt senki nem kérdezte meg tőlem, hogy nem innék-e egy pohár vizet, vagy hogy nem zavarja-e a gyereket a dübörgő zene, vagy hogy a gótikus metál után DJ Jezabel country félórája következett a rádióban. Nem tudom, hogy ki az az elmebeteg építész, aki úgy tervez meg egy 3 szobás lakást, hogy ebből kettőn nincs ablak, ki szerint volt jó ötlet a konkáv hatszög alakú, 7 négyzetméteres szoba, ki tervezte azt a fürdőszobatükröt, amiben két oldalról 20 cm hosszú, egyujjnyi széles műanyag polcok (?) kereteznek 40 cm tükröt. És pláne, hogy lehet ezekért 150-160 ezer jent kérni havonta.

Hazafelé nem tudtam levenni a szemem a metrón velem szemben ülő lányról, aki a következő ruhadarabokat viselte: fekete, csatos trottőrcipő, combig érő, fekete-fehér csíkos zokni, azsúrozott, halványszürke, fodros miniszoknya, fehér, szegecses válltáska, sárga alapon rózsaszín pöttyös thermokardigán.

Viszont megint rá kellett jönnöm, hogy Mr. Február a világon legjobb fej. Egyrészt az éhségen kívül tulajdonképpen semmi sem készteti sírásra, másrészt amikor ébren van vagy viccesen dumál, nevetgél vagy valamivel ügyesen elfoglalja magát (mostanában ez ugye a lábai tanulmányozása), hazafelé pedig szépen aludt a vállamon. Igazán öröm az anyukájának lenni.

Szemezgetek

a mai lakasnezos elmenyeinkbol:
- elmebeteg szomszed aki a nap nagy reszet uvoltessel es falon valo dorombolessel tolti
- tagas, 3szobas lakas 1 ablakkal
- lakas konyha nelkul
Ei most elment megnezni meg kettot egy Dobrogire hajazo ugynokkel, Mr. Februar kidolt, a tombolo goth-metal ellenere alszik.

Kita Senju

Nem adjuk ám fel a lakáskeresést. Viszon a Google Earth-nek köszönhetően megspóroltunk magunknak egy hosszú utat ehhez a klassz lakáshoz Kita Senjuban, ami by the way egy szeméttelep mellett van, és a megtévesztő "Amazing Square" nevet viseli az ügynökség térképén.

Mr. Februar megragadja a labujjat

Törpelámpa

Ezt az utcai lámpát Osakinál már régóta meg akartam mutatni, de sosincs nálam megfelelő képalkotásra alkalmas eszköz, amikor arra járok. Ez ma is így volt, ezért inkább loptam egy képet a flickr-ről:

Fellendült társasági élet, szalonzsidózás, hanami

Ma nagyon mozgalmas napunk volt Mr. Februárral, már tízórai után nyakunkba vettük a várost. A metróban egy néni nagyon kedvesen beszélgetett Mr. Februárral, majd amikor átszálláshoz készülődtünk, a kedvenc pick-up line-ommal szólított meg: segíthet-e felvinni a babakocsit a lépcsőn. Ezt a felajánlást mindenkitől, nemre, korra satöbbire tekintet nélkül elfogadom. Később, amíg a csatlakozásra vártunk, kiderült, hogy 2 éve tanul angolul (megjegyzem, nagyon szép eredményt ért el), és én vagyok az egyetlen külföldi, aki helybenlakónak tűnik (naná, mert a többi expat már régen Den-en-chofuban lakik), ezért is gondolta, hogy esetleg összebarátkozhatnánk, és így is tettünk.

Ezután elmentünk az egyetemre, hogy egy pár dolgot elintézzek, és mivel pont a szomszédban van, útba ejtettük a Magyar Nagykövetséget is. Tudtam, hogy nemet fognak mondani, de azért megkérdeztem, hogy van-e esetleg valamilyen babaklub, vagy ehhez hasonló, ahol más magyar gyerekekkel köthetne felületes barátságot Mr. Február. Hát ilyesmi az nincsen, mondta az ügyintéző, de szívesen meghív a márc. 15-i ünnepségre, ahol, ha akarom, felvehetem a kapcsolatot más szülőkkel (írom ezt ápr. 3-án), addig is (11.5 hónap), felvesz az adatbázisba. Abban az uszkve negyed órában, amíg elment papírért és tollért, összeismerkedtem egy Anita nevű lánnyal, akinek hasonlóan szofisztikált módon nem segítettek, és beszélgetésbe elegyedtünk a magyarul és japánul is értelmes utónevekről. A papírhozásból visszatérő ügyintéző az alábbi ékesszóló mondattal kapcsolódott be a társalgásba: "Az Áron valóban népszerű név, bár olyan vallási tartalmat hordoz, aminek az eredetével a többség nem tud azonosulni." Ilyen választékosan is csak egy követségi dolgozó tud zsidózni. Meg kellet volna kérdeznem, hogy Wagner-estet nem szerveznek-e.

Ezután Dietmarral ebédeltünk a Bangkok Kitchenben, ahol 3 pincérnő is képmutatóan megjegyezte, hogy a gyerek szakasztott úgy néz ki, mint Dietmar, és miután fizetésnél elárultuk, hogy nem ő a gyerek apja, csalódottságukat azzal leplezték, hogy úgy csináltak, mintha nem értették volna, amit mondunk.

Ebéd után Suzuki-sannal és Yuki-channal találkoztunk, hogy megnézzük a Meguro folyónál a cseresznyevirágzást, ami idén is nagyon szép volt, fényképpel is tudom bizonyítani:

Az a nyolc óra, amit házon kívül töltöttünk Mr. Februárral, felért egy teljes munkanappal, amiben olyan szellemi és fizikai igénybevételt jelentő elemek is voltak, mint pl. zsúfolt metrókocsiban a gyerekkocsi mellett guggolva Tamkó Sirató Károly versek szavalása. Hazatérve azután ez még néhány túlórával volt bővíthető, úgyismint: a parkban leejtett pléd kimosása, tejesüveg fertőtlenítése, a magunkkal vitt tartalék ruha, képeskönyv és játékok elpakolása.

Orrszívó porszívó

Mr. Februárnak gondot okoz az orrfújás, ezért a szüleimmel feltérképeztük, hogy milyen megoldásokat kínál a gyógyászati segédeszköz piac:

• old school kézi pumpa (úgy néz ki, mint egy bicikliduda, csekély szívóerővel - ez a model már az én ifjúkoromban is létezett, szemtanúk szerint utáltam)
• szívócső, amit a másik végén a felnőttnek kell megszívni (örülök, hogy ezt a szüleim is gusztustalannak találták)
• rendes porszívóhoz csatlakoztatható szívócső (kérdés, hogy az 1200W nem szippantja-e ki a gyerek szemét is, valamint praktikussága is megkérdőjelezhető, pl. a buszon)
• és a győztes termék: elemes orrpumpa - anyu talált egy mosonmagyaróvári gyártót, utánvéttel küldik.

Similar Artist

Mi alapján számít a Last FM-n a "Halász Judit Radio"-ban a Tankcsapda hasonló előadónak?

JIL

Ma a Japan Institute of Labor Policy and Training, röviden JIL könyvtárában voltunk Mr. Februárral. Bátran kijelenthetjük, a JIL a világ végén van. És mivel mi is világ végén lakunk, csak éppen a másik felén, a kettő közötti távolságot expressz vonattal 2 órába telt megtenni. De hogy megérte! Az az előzetes feltételezésem, miszerint könyvtárba menni csecsemővel nem éppen szerencsés ötlet, gyorsan megdőlt. Köszönhető ez egyrészt Mr. Február angyali természetének, másrészt annak, hogy Japánban minden - vagy legalábbis sok minden - fordítva működik. Míg ingatlant bérelni mindenfajta igazolás bemutatása után sem sikerült, addig úgy tűnik, hogy közintézetbe kutatási engedélyt viszont bemondásra lehet szerezni. A beiratkozásnál megkérdezték, hogy melyik egyetemhez tartozom és miért akarok itt kutatni, megmondtam, erre kaptam egy belépőkártyát és egy kódot az elektronikus adatbázishoz, és amíg kicseréltem Mr. Február pelenkáját kihozták a kiválasztott könyveket, a főkönyvtáros pedig adott ajándékba két statisztikai évkönyvet, meg egy JIL-es tarisznyát, amiben mindezt hazahozhattam. Se pecsét, se kérelem. Gondolom otthon, ha sikerült is volna a babakocsival bejutnom az épületbe, "Tecsakmásolj!" nyomban rendőrt hívott volna. Bár a teljesség végett hadd tegyem hozzá, hogy annak idején a pupiklasszikusok okán saját jogon vágtak ki a könyvtárból.