Mr. Február elkísért ma a fodrászhoz, ahol az alábbi érdekes kisérletet folytattuk le. Amikor a fodrász az ollóval a hajamhoz ért, Mr. Február keserves sírásban tört ki, ha elvette, elhallgatott. Akkor is csöndben volt, amikor egy A/4-es magazinnal kitakartuk előle a fejemet, illetve amikor egy másik fodrász körbevitte a szalonban és látta, hogy mások haját vágják, akkor csak érdeklődéssel nézett, amikor visszatért és megint meglátta az ollót az én hajamnál, újból zokogni kezdett. Ebből arra kell gondolnom, hogy (tévesen) azt gondolta, hogy anyut csonkolják, hiába mondtam, hogy nem fáj.
A jó hír, hogy sikerült megtörni a korábban ecsetelt ördögi kört: most másképp és jól néz ki a hajam.
Off topic: Anyu szerint a kép, amit feltettem a házunkról olyan hatást kelt, mintha Csepelen laknánk. A valóság az, hogy a parkoló tényleg nem szép, a parkoló után viszont rögtön az óceán következik, amit továbbra is nagy számnak tartok.
5 comments:
Hát, az anyukák legyenek olyanok, mint a rajzfilm hősök, mindig nézzenek ki ugyanúgy!
Amit nem tudok, egyébként, mert lehet, hogy felszínesen olvasom a blogot, hogy tdképpen miért is kell elköltöznötök?
dinge
Kedves Dinge, a blogról asszem ez nem derül ki, de arra gondoltunk, hogy keresünk egy nagyobb lakást, ami közelebb van a belvároshoz (illetve annak ahhoz a részéhez, ahol Ei dolgozik), és a bérleti díja kisebb egyenlő, mint a mostaninak.
érdekes, én is mindig keservesen sírtam gyermekkoromban, ha a hajamat vágták. végső soron miért kell azokat a szegény kis szálférgeket folyton csonkolni?
[shikashi itakunai desu, aron-kun!]
képeket akarunk az új frizuráról!
Hol van a kép a házatokról? (a lakás képekre emlékszem régebbről, de a ház nem rémlik)
csak egy kis ideig volt fent mostanában, azután levettem, a google earth-ről volt.
Post a Comment