Hozzátáplálás

Ahogy ezt már megszokhattam, minden könyv mást javasol hozzátáplálni a tejhez, és természetesen ami az egyik szerint a legjobb tipp, az a másik szerint hosszútávú károsodást okoz. Például:

• sárga színű zöldségekkel kell kezdeni, mert ezeket könnyebb megemészteni, mint a zöld színűeket
• zöld színű zöldségekkel kezdeni, mert a sárga színű zöldségek édesek, és ha egyszer a baba hozzászokik az édes ízhez, akkor SOHA nem fog kevésbé édes ételhez nyúlni
• a zöldségeket meg kell egy kicst cukrozni
• nem szabad zöldséget adni, tejbe áztatott rizspehellyel kell kezdeni
  

Azután itt van annak a kérdése, hogy miből etessük a gyereket (a repülős és katapult-kanalak előtt): cumisüvegből, ami könnyű, mert a baba már hozzászokott, és csak az új ízzel kell megbarátkoznia - igaz, ez fulladást okozhat. Vagy kanállal, amivel viszont megsérthetjük az érzékeny ínyt és fertőzést okozhatunk. Netán csőrös bébibögréből, amiből a gyerek egyedül is tud inni, ezért sikerélménye lesz, viszont rossz beidegződéshez vezet, mert később majd az istennek se akar kanállal enni.

És a legnagyobb vitát kiváltó pont: először tejet kell adni, és az étkezés végén kell a szilárd táplálékot a gyerekbe kanalazni vagy fordítva. Szerintem fordítva több értelme van, még akkor is, ha az éhség miatti frusztráció a szilárd táplálék elutasításához, hosszú távon pedig táplálkozási zavarokhoz vezet.

Valószínű, hogy a tudományos vitában Peszter álláspontjával értek egyet, egyszerűen csak megetetem a gyereket, és kész.

Update:
Mr. Február répapürét kapott kanállal. Örömmel jelentem, hogy nem sértettem fel az ínyét, nem fulladt meg és - amennyire ezt laikusként meg tudom ítélni - pszichés károsodás sem érte.