Ma az előző császárt ünnepeljük. Vagy valami hasonló. Ettől eltekintve is eseménydús nap volt a mai. Rögtön korán reggel összevesztem 'Elisszel', mert kiderült, hogy a családunkról szóló történetekkel szórakoztatja az irodában a (volt) kollégáit (mert hogy már nem dolgozik itt), sőt, itt-ott el is túlozza, hogy nagyobbat nevessenek, valamint a blogot a főnököm figyelmébe ajánlotta. Ezentúl kénytelen leszek ivigy ivirivni, hovogy megzavarjam a fordítóprogramot.
Most pedig következzen egy jó hír. A férjem kivette az eddig nem kivett szabadnapjait, ami összesen harminchét nap, ezért a következő két hónapot itthon tölti. Juhéjj-csuhéjj!
Mr. Február rájött, hogy a tükörben látható kisfiú valójában ő maga, akit ilyenkor a szülei tartanak, később felváltva beszélt a tükörben látható apukájához és a valódihoz. Sütőtök-fronton áttörés mutatkozik: összekevertem a répával, két kanálnyit a földön végezte, de a többit megette.
Idegennyelvi sikerből kettő is jutott a mai napra, először egy ételrendelős oldalon sikerült úgy pizzát rendelnem, hogy a mezőket kanjival töltöttem ki, majd ezen felbuzdulva megírtam életem első japán emailjét - ezt hiraganával, mint az elsősök, na de akkor is szép eredmény.
3 comments:
Mr. Február borbélynál járt? Vagy a kölcsönző átállt a praktikus rövid frizurára a jamesdean séróról?
a nyárra való tekintettel ajánlották ezt a tipusú gyereket
eddigi fordítóprogramos tapasztalataim (valamint a japánok lingvisztikai absztrakciós képességeivel kapcsolatos megfigyeléseim) alapján nincs mitől tartanod.
Post a Comment