Happy Whatever Winter Holiday You Celebrate!

Ezzel a két videóval köszönteném a téli vakációt:

András gyűjtése:




 ez pedig a sajátom:


ha valaki szeretné együtt énekelni a szöveget az előadókkal:

Makka na ohana no tonakai-san wa 真っ赤なお鼻のトナカイさんは
Itsumo minna no waraimono いつもみんなの笑いもの
Demo sono toshi no kurisumasu no hi でもその年のクリスマスの日
Santa no ojisan wa iimashita サンタのおじさんは言いました
Kurai yomichi wa pika pika no 暗い夜道はぴかぴかの
Omae no hana ga yaku ni tatsu no sa おまえの鼻が役に立つのさ
Itsumo naiteta tonakai-san wa いつも泣いてたトナカイさんは
Koyoi koso wa to yorokobimashita 今宵こそはと喜びました Ha pedig valaki szeretne még tovább menni és a szókincsét:  makka 真っ赤 bright red hana 鼻 nose tonakai トナカイ reindeer itsumo いつも always minna みんな everyone waraimono 笑いもの an object of ridicule toshi 年 year kurisumasu クリスマス Christmas santa サンタ Santa Claus iu 言う to say kurai 暗い dark yomichi 夜道 night journey yaku ni tatsu 役に立つ useful naku 泣く to cry koyoi 今宵 tonight yorokobu 喜ぶ to be pleased

haj

"Anya, amíg vacsorát csináltál, levágtam a Mirom haját!" - mondta, majd kézenfogva bevezette a tonzúrás öccsét. Egyelőre annak örülök, hogy a gyerek mindkét füle és szeme megvan.

Frász

Ezt különösen a hosszú téli éjszakákon unaloműzőnek ajánlom.
Az egyik gyerek állítsa be random időpontra a telefon ébresztőóráját. A másik gyerek rejtse el a mosógép dobjában a telefont. Negyed háromkor ugorjunk ki az ágyból azzal az érzéssel, hogy felthetően űrlények intéztek megsemmisítő csapást a bolygó ellen. Nyugtázzuk beletörődéssel, hogy mindkét gyerek tágra nyílt szemmel bömböl az ágyában és addig nem hajlandóak visszaaludni, amíg meg nem ígérjük, hogy bent maradunk a szobában. Öt óra felé botorkáljunk vissza az ágyunkba és nyújtóztassuk ki a padlón alvástól elgémberdett tagjainkat.

újszerű

Mégis, mi minősül 2011-ben újszerűnek a társadalomtudományok terén? Bruttó 3 óráig iszonyú büszke voltam egy csodálatos összefüggésre a munkajog és az ellenőrzött vállalat működési szabályai között, de nem elég, hogy ez már másoknak is eszébe jutott, hanem ők 30 oldalas cikket is megjelentettek erről egy neves nemzetközi szakfolyóiratban.

Micsoda remek délelőtt!

7:30 Mindenki kipihenten ébred, alig várjuk a gyerekkönyv-bemutatót.
8:00 - 9:00 A gasztroterror percei: sikertelenül próbálom megreggeliztetni a gyerekeket, senki sem éhes.
10:00 Kabátban állok, míg Mr. Február alsónadrágban ugrál a kanapén. Felmerül, hogy nem tudjuk tartani az indulási tervet.
10:15 Leveszem a kabátomat, hogy a kanapéról leesett gyereket megvigasztaljam.
11:00 Elindulunk.
11:20 Befutunk a helszínre, a könyvtár gyerekeknek fenntartott olvasótermébe. A könyvek méltatása már javában tart. Hogy ne zavarjunk, hátrébb megyünk a "kézműves sarokba". Mr. Február "Étel!!!" felkiáltással ráveti magát egy süteményes tányérra, mindkét gyerek két kézzel tömi magába a kakaós csigát. A felügyelőnő megjegyzi, hogy a sütemény valamennyi gyereké. Zavartan mentegetőzöm, egyébként igen kisétkű gyerek, stb. Mr. Február, mialatt málnaszörpöt tölt magának, közbevetőleg megjegyzi, hogy neki "nem vesznek ilyet".
11:25 Miron csokis-lekváros kézzel átlapozza a Honfoglalás tárgyi emlékei című könyvet, majd becsúsztat egy II. Ulászló címereiről szóló brossúrát a könyvespolc és a fal közé.
11:30 Még mindig nem jön ki a brossúra. Egy apuka szerint abba kéne hagynom, amit csinálok,  mert ha tovább rángatom, a felső polcról a gyerekek fejére fognak esni a könyvek.
11:40 Az egyik szerző arról beszél, hogy mennyire fontos emlék számára az a focilabda, amit még gyerekkorában kapott és most elhozta, hogy mi is lássuk.
11: 45 A rajzpályázat eredményhirdetése. Miron a vintage labdát nyalogatja.
11:50 Gitárkísérettel megzenésített gyerekverset éneklünk. A kivetítő elsötétül, amikor Miron kihúzza a laptop csatlakozóját. Neves kortárs író-költő felajánlja a segítségét, így tudok szólni Mr. Februárnak, hogy ne igya ki a maradék szörpöket a tálcán talált műanyag poharakból.
12:10 Miron elfárad a játszósarokban és sírni kezd.
12:15 Kimegyünk a játszósarok elé, mert a gyerekeket láthatóan zavarja bömbölés.
12.20 A hátát ívben hátrafeszítő, vörös fejjel ordító Miron magára vonja a szervezés figyelmét.
12:25 Két felnőtt segítségével cipő kerül Mr. Február lábára. A ruhatárban mindent beborítunk a kabátjainkkal, az általános káoszban a gyerekek azt játszák, hogy a ruhatáros pult és az előtte lévő korlát közé dugják a fejüket.
12: 27 Sikerül kiszabadítani Mr. Február fejét. Hogy gyorsítsunk a tempón, elkezdjük énekelni a Hull a pelyhes fehér hó című népszerű gyermekdalt.
12:30 A ruhatárosnő biztatására a kabátjukra várók is bekapcsolódnak az éneklésbe.
13:00 Hazaérünk. Tojás úr keblére öleli gyermekeit és biztosít bennünket arról, hogy ő is nagyon jól szórakozott itthon.

dupla szülinap

IMGP8235, a photo by ei.yamashita on Flickr.

Itt láthatók a szülinapi fotók.

Fodrászbaleset vol.2

Kérdezném, hogy a sötétbarna hajfestékre miért van középszőke írva és hogy nem lenne-e jobb valamennyiünknek, ha inkább sötétbarna lenne ráírva? Most másfél óra és egy teljes üveg sampon ráfordításával sikerült az un. eredeti hajszínemet rekonstruálni, aminek ha hajfesték-árnyalatban  dobnék piacra, akkor az ázott egérszőke fantázianevet adnám. Ezen kívül lyukas volt a nájlonkesztyű és a befolyt festéktől olyan a körmöm, mintha makacs gombafertőzés áldozata lenne.

Fodrászbaleset

Kedden Mr. Februárt elvittem egy újonnan nyílt fodrászatba, ahol pár perc alatt olyan focista frizurát vágtak neki, hogy már ránézésre is beválogatták volna egy junior csapatba. Hogy valamelyest korrigáljuk, ma visszavittem a szokásos fodrászatba, ahová én is bejelentkeztem, mert a múlt hónapban olyanra sikerült a frizurám, mint a KDNP választási plakátjain az Anyáé. Mr. Feb. sokat javult, nálam viszont ismét eléggé elkalandozott az olló, és úgy nézek ki, mintha otthon játszottunk volna fodrászosat a gyerekollóval.

Éppen hazafelé sétáltunk az Ó utcában, amikor észrevettük, hogy az utca túloldalán a védőnő siet, hogy lehetőség szerint ellenőrizze,  Mr. Február számára otthonában biztosított-e a rendszeres, megfelelő mennyiségű és minőségű táplálék felvétele. Ekkor úgy csináltunk, mintha elmélyülten tanulmányoznánk a szomszédos horgászbolt kirakatát, majd amikor hiábavaló csengetés után öles léptekkel elsietett, besurrantunk kapun. Amúgy valószínűleg egyáltalán nem érdeklik a táplálkozási és szociális körülményeink, különben biztosan kiszúrta volna, hogy egy alultáplált és egy hórihorgas kisgyerek megy a körzetébe tartozó utcán.

Kisfejű-nagyfejű Zordonbordon

Az érvényben lévő fejlődési táblázatok alapján a gyermeknépesség több mint 97%-a nagyobb testömeggel bír, mint Mr. Február, 80%-nak pediglen kisebb a feje. Olyan magas egy éves gyerek nincs is, mint Miron. Pedig így első ránézésre nem is tűnnek amorfnak. A testi-értelmi fejlettséget mérő tényezők alapján a 3 és a 4 évesek között a fő különbség, hogy a 4 évesek tudnak fél lábon állni. Az önbevallásos kérdőíven csaltam, nem írtam be, hogy különösen nehéznek érzem a gyereknevelés kapcsán, hogy az elhatározástól számítottan legalább 40 perc, mire elhagyjuk a lakást. Kedvenc szavam a percentilis és előre félek a védőnővel való személyes találkozástól, ugyanis "[a] 3 percentilisnél kisebb értékek jelentős súlyhiányra utalnak; feltétlen vizsgálni kell a gyermek egészségi állapotát, figyelembe kell venni táplálkozási és szociális körülményeit. Lehetőség szerint ellenőrizni kell, hogy a gyermek számára otthonában biztosított-e a rendszeres, megfelelő mennyiség és minőségű táplálék felvétele. A gyermek tápláltságában bekövetkező változásokat rendszeres vizsgálattal időről-időre ellenőrizni kell."

hozzászólok

Konkrétan senkit sem érdekel, hogy mennyire okos vagyok. Ma voltam azon a konferencián, amire nyertem egy belépőjegyet (kicsit pontosabban: annak a konferenciának a záróelőadásán, amit rosszul írtam be a naptáramba és nem ma kezdődött, hanem ma ért véget, bár volt némi adminisztratív kavarás a dátumokkal) és arról szólt, hogy az állam hogyan kompenzálja az előre nem látható nagy katasztrófák áldozatait (9-11, iszapkatasztrófa stb). A sok példás helytállás felsorolása közben valaki bevetette, hogy amikor lezuhant egy ukrán utasszállító, felthetően az ukrán hadügyminisztérium hibájából, akkor a civil áldozatokat ugyan kárpótolták, de mivel a bizonyítékok elsüllyedtek a nyílt tengerben, a légitársaság nem tudta bizonyítani az ukrán állam felelősségét és egy kanyi fillért sem kapott. Amikor a közfelháborodásnak vége lett, mint láthatóan az egyetlen jogász résztvevő közbevetőleg megjegyeztem, hogy ez bár igazságtalannak tűnik, de nem ördögtől való gondolat. A hirtelen támadt csöndet rosszul értelmezve azt gondoltam, hogy a hallgatóság most már aztán nagyon kíváncsi, hogy miért, és belefogtam egy részletesnek szánt magyarázatba, állati nagypályásnak érezve magam, hogy még a 'casum sentit dominus' regula is eszembe jutott, majd amikor levegőt vettem a következő mondathoz, a moderátor kihasználva a pillanatot egy gyors 'ez meg ki a halál?'-pillantás után megállapította, hogy mivel nincs más hozzászólás, következzék egy új téma. Mindenki láthatóan megkönnyebbült, hogy szóra nyitott számból a meglepetéstől nem jött ki több hang. Mint említettem, senkit sem érdekel, mennyire okos vagyok.

Családregény

Tényleg nincs szükségünk TV-előfizetésre, életünk enélkül is bővelkedik regényes fordulatokban. Tegnap például az derült ki, hogy a sógorom kivándorolt Tanzániába szerzetesnek. A hír hallatán először nagyon buta arcot vágtam, azután már el is képzeltem, hogy Yufu pásztorbottal a kezében szeli át a szavannát, miközben a vörösen izzó ég alján zsiráfok sziluettje rajzolódik ki. A képet némileg árnyalja, hogy a kivándorlásról, ha földrazból jobbak lennénk, akár a Facebookról is tudomást szerezhettünk volna egy múlt heti "in Dar es Salaam" postból, de én azt hittem, hogy ez egy Black Eyed Peas szám címe.

Szóval, a google maps tanúsága szerint Dar es Salaam, amellett, hogy nem egy metropolis, de azért infrastruktúrával rendelkező város, és Yufunak ezek szerint internet hozzáférése is van. Ez persze nem vesz el a kaland értékéből, én személy szerint nem költöznék olyan településre, ahol nincs mosogatógép. Az esetről úgy szereztünk tudomást, hogy anyósom levélben kérdezte, hogy a Japánban hátrahagyott cuccaink közül mi az, amire feltétlenül szükségünk van, mert kisebb lakásba költözik így, hogy Yufu Afrikába távozott. Az interurbán családi üvöltözés során az is kiderült, hogy áprilisban megszűnt a munkahelye, illetve az, hogy nyáron Fukushimában volt önkéntes. Előbbit Tojás úr, utóbbit előttem titkolták el (amúgy érdekes látni, hogy ezek szerint Tojás úrban a vaskalapos üzletembert, bennem pedig az IAEA alvó ügynökét látják - szögletes zárójelben jegyzem meg, hogy ezek szerint nem csak engem vezetett meg a nyugati média a valós sugárfertőzési adatokat illetően, hanem Yufu volt cégének az összes ügyfelét is, amennyiben a jövőben nem kívántak japán zöldséget-gyümölcsöt nagy tételben felvásárolni). A shintotól a keresztyény térítő munkába vezető eszmei-politikai fordulatot azonban egyelőre nem értjük.

Más tollával ékeskedem

Eredetileg Melissa ötlete volt, aki az 53-as posta dolgozóinak küldte az alábbi számot, én ezzel szemben a terézvárosi okmányiroda azon munkatársának figylmébe ajánlom, aki kollégáival folytatott eszmecsere után végül úgy határozott, hogy megsemmisíti Tojás úr leadott japán jogsiját (á. JPY 350.000).

support

Az elmúlt két év szakmailag talán legkudarcosabb napján/után a következő jó és/vagy vicces dolgok történtek (időrendben)

• a vadkanszerű IT-s kolléga helyett egy jóképű fiatal srác jött fel segíteni és két perc alatt megoldotta a problémát
• ismét meggyőződhettem arról, milyen messzemenőkig hasonlít egy kollégám a Bridget Jones naplójából Julianre
• Miron önállóan állt többször is, leghosszabban egyvégtében 8 másodpercig
• Mr. Február azt mondta, hogy nagyon szeret (majd később kijött a játék orvosi táskájával és azt mondta, hogy "begyulladtál, most meggyógyítalak").

Spinach is the true test of friendship

Ma egész délután egy darab rukkolával a fogam között sétálgattam. Nagyköszi mindenkinek, aki nem szólt.

Valamint üzenem mindenkinek, aki a hozzátáplálás okán olavassa a blogot, hogy én vagyok az antikrisztus, amennyiben ma Miron gazpachot és karamellfagylaltot kapott vacsorára. Üzenem mindazoknak, akiket az antikirsztus keresőszó irányít ide, hogy valószínűleg mégsem, mert nem lett tőle semmi baja.

A ház réme

- Alsó szomszéd: Hallottuk, megjöttetek a nyaralásból.
- Igazán? És kitől?
- Öööö...

Ma este empátiával gondoltam rájuk, amikor Mr. Feb. 7 és h8 közötti periódusban azt rikoltozta, hogy kukoricasiló, kukoricasiló eladó.

A nagy utazás

Előjáték: vasárnap túlterheltük a konyhai elektromos hálózatot, ami látványos külsőségek között kimúlt. Másnap szereztem villanyszerelőt, aki promt ki is szállt felmérni a kárt. Mivel a gyerekek nem voltak itthon, én az un. tanulós szerkómban tanultam, amit még az egyetemi évekből sikerült átmentenem. Kez'csókolom, magácska pizsamában? Nem kérem, és a konyhába vezettem a 60 körüli, szökött fegyencre emlékeztető mestert és az ötvenes évei végén járó, szintén Rejtő-karakterre hajazó tanítványát. Fogalmam sem volt, hogy miről beszélnek per időnként ordítoznak egymással biztosíték témakörben, a felszerelésükből pedig hiányzott az általam egyedüliként ismert villanyszerelési segédeszköz, a fázisceruza, ezt a tanítvány egy dróton lógó villanykörtével helyettesítette és a vita hevében időnként a konektorba helyezte, hogy igazát védje. Később kiderült valami fontos, amire a mester jött rá, még később áram is lett, majd megállapodtunk, hogy tanítvány másnap reggel kilenckor visszajön véglegesíteni valaminek a beszerelését. Fél kilenckor már meg is érkezett, emiatt én a zuhany alól voltam kénytelen kiugrani, törülközőbe csavarva nyitottam ajtót. Elnézést, későbbre vártam. Nem tesz semmit, már fel se tűnik, hogy mibe van.

Előjáték kettő: csütörtök este, amikor kihúztam a hajszárítot a konnektorból, galádul megrázott az áram. Hosszas töprengés után végül nem mentem el az ügyeletre EKG-t csináltatni, de azért nem aludtam túl jól.

Akkor most rátérek az utazásos részre. Nehéz elképzelni, de húsz évvel ezelőtt Tojás úr tuningolt sportkocsis vagány volt, amely életszakasznak a sokadik gyorshajtás miatt elkobzott jogosítvány vetett végett. Azóta ismét lett jogosítványa, sőt, lokalizálta és már magyar is van neki, bár eddig még nem használta. Mivel csütörtökről péntekre virradóra a fentiek miatt nem sokat aludtam, gondoltam, hogy klassz lenne, ha Nagykörűbe Tojás úr vezetne le, míg én nézem a tájat és általában kikapcsolódom. Tojás úr vagány vezetési stílusa azonban a balkormányos autózásra limitált, erre akkor kezdtem gyanakodni, amikor a benzinkútnál tolatás közben kevés híján átment a lábamon. Később ennek már nyilvánvalóbb jelei is mutatkoztak, mint például az, hogy az index és az ablaktörlő karját folyamatosan felcserélte - ez egyrészt látszódott, másrészt pedig minden egyes sávváltásnál hangosan szidta a mellettünk autózókat, hogy még véletlenül se engednék besorolni. Mint az automatához szokott vezetőknek általában, Tojás úrnak is gondot okozott a manuális váltás, ezért Ceglédig hármasban nyomtuk. Páni félelmemben megettem egy családi csomag sajtos kekszet, majd amikor a kiürült sztaniolra ráizzadt ujjaim végleg begörcsöltek, kértem, hogy engedje át.

Hazafelé indulás előtt azt találtuk ki, hogy a gyerekeket lent kéne hagyni még egy pár napra a nagyszülőkkel, de Mr. Február ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ő velünk tart. Hasztalan próbáltuk jobb belátásra bírni, becsomagolt egy kisebb doboz fagylaltostyát és beült az autóba. A győzködés közben viszont annyira eltököltük az időt, hogy végül este 6-kor indultunk el, így előre látható volt a hazút gyötrelmes volta. A körzetben nem lehetett fogni a Bartók rádiót, Szolnokig egy helyi adó magyar nótáit hallgattuk, de aztán megmondtuk Mironnak, hogy ezt mégsem várhatja tőlünk. Abonyig elénekeltem az összes általam ismert nép- és műdalt, Miron az ismétlésre nem volt kíváncsi és konkrétan a ház előtt való leparkolás pillanatáig teli tüdőből ordított. Ahogy az várható volt, Mr. Február az úton atomjaira morzsolta az ostyát és akkurátusan bedolgozta azt a gyerekülésbe. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy gyakorlatilag egész úton a lemenő nappal szemben vezettem, ezért ahhoz hogy valamit is lássak, kénytelen voltam a dipotriás szemüvegem tetejére tenni a napszemüvegemet. Viszontagságaink közepette azzal vigasztaltuk magunkat, hogy Miron majd a sírástól kimerül és hamar elalszik, ezzel szemben a valóság az volt, hogy állatira nem fáradt el és még negyed 11-kor is az ágy rácsába kapaszkodva kurjongatott. Egyébként megint megnőtt haja, most úgy néz ki, mint Phil Collins a nyolcvanas években.

A Baker's Dozen

Most olvasok egy könyvet thai üzemi demokráciáról, amiből megtudtam, hogy 13 féle mosoly létezik az üzleti életben:

1. Yim thang nam taa: The “I’m-so-happy-I’m-crying” smile.
2. Yim thak thaai: The polite smile for someone you barely know.
3. Yim cheun chom: The “I-admire-you” smile.
4. Fuen Yim: The stiff smile, also known as the “I-should-laugh-at-the joke-thoughit’s-
not-funny”smile.
5. Yim mee lessanai: The smile which masks something wicked in your mind.
6. Yim yaw: The teasing, or “I-told-you-so” smile.
7. Yim yae-yae: The “I-know-things-look-pretty-bad-but-there’s-no-point-in-cryingover-
spilt-milk” smile.
8. Yim sao: The sad smile.
9. Yim haeng: The dry smile, also known as the “I-know-I-owe-you-the-money-but-
I-don’t-have-it”smile.
10. Yim thaat thaan: The “I-disagree-with-you” smile, also known as the “You-cango-
ahead-and-propose-it-but-your-idea’s-no-good” smile.
11. Yim cheuat-cheuan: The “I-am-the-winner” smile, the smile given to a losing
competitor.
12. Yim soo: The “smile-in-the-face-of-an-impossible-struggle” smile.
13. Yim mai awk: The “I’m-trying-to-smile-but-can’t” smile.
(copyright: DR. JAMNEAN JOUNGTRAKUL)

Kavicsgyanú

Ha élnék a blog ilyen lehetőségével, akkor ehhez a poszthoz a "gyerek", "horror" és "idegentest-aspiráció gyanúja" címkéket adnám. Ti. tegnap délután, amikor kimentem a konyhába, hogy bekapcsoljam a vízforralót, arra lettem figyelmes, hogy a szőnyegre helyezett Miron teljes erőből elkezd bömbölni és nagyon furcsán veszi a levegőt, illetve hogy inkább nem veszi. Iszonyatosan megijedtem, hogy valamit lenyelt, azért villámgyorsan taxit hívtam, hogy kórházba vigyem. Közben sokkot okoztam a délutáni álmát alvó Mr. Feb-nek, akit úgy, ahogy volt, pizsamában kitéptem az ágyából és betuszkoltam a taxi hátsó ülésére. A sofőr eleinte mókázott, hogy nahát, fiatalember, nem volt ideje felöltözni, de megkértem, hogy inkább siessünk a fulladásveszély miatt. Örök hálával tartozom neki, mert tényleg 5 perc alatt elértünk a kórházba, a stresszt közben valamelyest enyhítette, hogy Miron elkezdett normálisan lélegezni és figyelmét a megmaradt fél pár zoknija kötötte le (a másikat valahol elvesztettük). A sürgősségi betegfelvételen a legtöbb, amit el tudtam mondani az volt, hogy talán egy játszótérről hazahozott kavicsot nyelhetett/szippanthatott be. Gyanús lehettem, mert egy egész kis csoport gyűlt körém emócionális nyomásgyakorlás céljából, plusz a váróban minden szempár rám szegeződőtt, a vizsgálóból kilépőket egyből tájékoztatták, hogy a nő nem tudja, hogy mit nyelt le a gyerek. A lincshangulatnak véget vetett, hogy a fül-orr-gége ügyelet egy másik kórházban volt aznap, ezért oda át kellett mentőautóznunk. Mr. Feb. az orvosoknak fenntartott ülésen feszített Sünivel, akit az ágyból kirántás óta görcsösen szorított, és büszkeséggel vegyes megilletődés ült az arcán, a mentőorvos megkereste a Bartók rádiót a beteg kedvéért, benyomták a szirénát és átrobogtunk a városon. Mikorra megérkeztünk, Miron rettenetesen örült, hogy véget ért a szirénázás, ezért a felvételen nem hitték el, hogy ő érkezett rohammentővel, de azért soron kívül megvizsgálták, megkopogtatták, megröntgenezték, orrába, szájába, fülébe sokszor belenéztek, és szerencsére nem találtak semmit. A megfigyelésre benttartásnak saját felelősségemre ellenálltam és én végeztem az éjszakai őrködést. Először féltem, hogy majd el fogok aludni a fárasztó nap után, de ebben a 60x120 cm-es tartalék gyerekmatrac, amire Mr. Feb. is felkéretőzött, hatékonyan akadályozott. Ma visszamentünk kontrollra, ahol még öten megnézték Miront, aki éhgyomorral és nagyon rossz hangulatban érkezett, de idegen testet most sem találtak. A mentőautón utazás pedig nagyon megnövelte az ázsiómat a 2-4 éves korosztály szemében.

10000

A blogot hamarosan eléri a tízezredik látogató, ami nem kis megtiszteltetés. A statisztikák alapján töretlen népszerűségnek örvendenek a "Hozzátáplálás" és a "D.I.Y" bejegyzések, bár nem hiszem, hogy azok, akik az utóbbi kategóriában hasznos tippekre számítottak, megtalálták, amit kerestek. Cserébe azért elmesélem, hogy júniusban azért szünetelt a blogírás, mert az akkoriban futó lakásfelújítás projekt keretében, amikor a szüleim lakásából hoztam el egy könyvespolcot, két ipari mágnes közé szorult és eltört a középső ujjam, ezért nem tudtam gépelni.

A leggyakoribb keresőszavak a "felnőtt tartalom" "felnőtt blog, videoval" voltak, ami valószínűleg a"felnőtt(es) blog" címnek köszönhető. Azért, hogy a csalódott olvasók táborát minimálisra szorítsam, ezt az elnevezést töröltem. Sokan próbálkoztak a "Japán humor"-ral is, ezek az olvasók is legfeljebb csak rendszeres látogatóként találhatták meg a számításukat.

A jubileumi alkalomból illene valamilyen jutalmat tűznöm a szerencsés tízezredik látogatónak, de hogy mit, azt még nem találtam ki. Esetleg egy adag bébiételt.

ei.yamashita's photostream

ei.yamashita's photostream on Flickr.

Megvan a kulcsszó: fergeteges

Tojás úr cégének jóvoltából családi napon vettünk részt. A meghívó valójában nagyon is jól kifejezte azt az ambivalenciát, ami az egész rendezvényt átjárta, ez a következőképpen néz ki: vidám, élénk színekkel rajzolt erdei kép, rét felett átívelő hatalmas szivárvánnyal, a szivárványon félkövér comic sans fonttal felirat: "A nap során rengeteg kalandban vehetnek részt". A távolságtartó beharangozás alatt fergeteges bulit és színes programokat ígértek a szervezők, a kettő kölcsönhatása pedig szükségszerűen szánandó volt. Fergeteges élményeinket az alábbiak szerint összegezhetjük.

Fergeteg #1: maximálisan eltévedtünk. Az első 100%-ban az én hibám, elnéztem az MO-s lehajtót, mert ökörködtönk a kocsiban. Innen sok km és 30 perc után végül sikerült megtalálni a megfelelő mellékutat, de igaziból ekkor jött az igazán zúzós rész, a célállomás neve a konkrét faluig egyetlen irányjelző táblán sem szerepelt, hogy azután a semmiből bukkanjon fel és azonnali balra kanyarodást kívánjon, majd pedig - mivel nem vállaltam be a satuféket -, később a több helybéli útbaigazitásában is szereplő CBA-áruház a parkolójának végében tűnjön fel újra. Az eredmény: 33 km 95 perc alatt.

Fergeteg #2: érkezésünkkor a(z általam mindeddig nem ismert, de a villámteszt alapján több szülő által betiltott) Buborék együttes adott koncertet, egy korpulens hölgy konkrétan 0 db gyereknek énekelte, hogy egyenek több zöldséget és kevesebb csokit. A fergeteges program amúgy nagy részt az egészséges életvitel köré szerveződött, ennek némileg ellentmondott, hogy a büfésátorban ("árusitandó termékek" címszó alatt) tökipompost és hurka-kolbászt kínáltak, kint pedig nyárson forgott egy ökör.

Fergeteg #3: a programsátrak változatos (és természetesen szintén fergeteges) kalandokkal kecsegtettek, voltak játékok "kicsiknek-nagyoknak, gyerekeknek-felnőtteknek" (ezt a különbségtételt nem tudom amúgy mire vélni, mert vélhetően nem alacsoknyakra és magasakra gondoltak), ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az animátorok fáradt hangon ismételgették a mikrofonba, hogy a gyerkőcöket és a játékos kedvű felnőtteket várják a lufifújó versenyre. A gyerkőcök azonban nem mentek, hanem giga felfújhatós várakon ugráltak, ahol nem volt idő-, sem korlimit és a felügyelő srác mindenkit bátorságra biztatott, így a vakmerőnek éppen nem mondható Mr. Február is közel egy órát pattogott öccse társaságában, aki apró termete ellenére jól szerepelt, a játékoskedvű felnőtteket pedig jobban vonzotta a csocsó és vizisízés.

Fergeteg #4: a pattogás után egy Beatles emlékzenekar szórakoztatta az egybegyűlt ebédelőket, meglehetősen jól, bár a közönség bevonására tett kisérleteik rendre kudarcba fulladtak, mint az ilyen próbálkozások általában, ugyanakkor a tele szájjal grillcsirkézőktől nem elvárható, hogy beleéléssel harsogják, we all live in a yellow submarine. Mr. Februárt teljesen magával ragadták az örökzöld slágerek a jó hangultat megörökítésére szerződtetett obligát kameraman legnagyobb örömére, míg a kizárólag Bartók rádiózó Miron sikítva követelte, hogy vigyük ki. Ezt követően eljöttünk, így a fergeteges esti buliról, amelyet majd megfűszerez egy hangulatos kareoke (sic!) parti, nem tudok beszámolni. Visszafelé már nem volt gond, mert székesfővárosunk szerencsére mindenhol szerepelt a közúti jelzőtáblákon, bár az utazást beárnyékolta, hogy a Bartók rádió egész idő alatt ritkán hallható kontratenor áriákat közvetített. Képek hamarost érkeznek.

összefogkefézte

Álom, valóság

Azt álmodtam, hogy Óbudán járunk egy elhagyatott házban, ahová Sünit is magunkkal visszük, és aki később kiesik a táskából. Ezt később észrevettük, visszarohantunk érte, de addigra kóbor kutyák széttépték. Rettenetes. Azt hiszem, ez érződhetett reggel a hangomon, amikor telefonáltam a rendelőbe:

- Jó reggelt kívánok, EKG-ra szeretnék időpontot foglalni.
- Rendben, hozza magával az utolsó tüdőszűrésről szóló leletét is.
- Hm, olyanom nincsen.
- Pedig 40 év fölött kötelező. Dohányzik?

Később a kontaktológus* asszisztensével is beszéltem, hogy aztán délután ezzel fogadjanak:
- Jó napot kívánok, 4 órára van időpontom.
- Igen, telefonált az édesanyja. Foglaljon helyet.

A kontaktlencse amúgy igen klassz dolog, segítségével szemüveg nélkül is láthatunk. Kontaktlencsét mindenkinek! Az olvasás megy vele a legkevésbé, ezt még gyakorolni kell. A bemelegedés** ideje alatt is kellett olvasgatnom a váróteremben található magazinokat, egy májusi Cosmopolitanből megtudtam, hogy idén nyáron a legnagyobb divatcsászároknak olyan fokozatosan, nagy árnyalatkülönbséggel van lenőve a hajfestésük, mint nekem, ami több okból is nagyszerű: egyrészt jó érzés spontán übertrendinek lenni, másrészt így fodrászhoz is elég ritkábban járni, ami azért is jó hír, mert a kontaktlencse eddig észlelt legnagyobb hibája, hogy rohadt sokba kerül. (Arról nem is szólva, hogy aki igényes frizuráját akarja "napszítta tincsekre" cserélni, annak nagyjából kétszer annyit kell rá költenie, mint egy hagyományos hajfestésre.)

*új szó, most tanultam, kontaktlencsével foglalkozó szemészt jelent
** szakkifejezés, a kontaktlencse és a szem egymáshoz szoktatása, ami 5-10 percet vesz igénybe

Update: most, hogy nem mosolyog mellettem biztatólag a kontaktológus asszony, elég rémisztő volt kivenni a lencséket.

Kórház

Ma sikerült egész nap fel-alá autóznunk a városban, mert Tojás urat majdnem nem engedték ki a kórházból, de ezt csak akkor tudtuk meg, amikor már érte mentük, így a Városliget a Fül-orr-gégészet és lakás között ingáztunk a 30 fokban. Ebből egy extra járatot azért kellett beiktatni, mert amikor itthon leparkoltam és kinyitottam a csomagtartót, döbbenten tapasztaltam, hogy a gyerekkocsi nincs benne, ezért olyan gyorsan, ahogyan csak a Dohány utcában a troli mögött lehet haladni, visszamentünk érte és csodák csodájára még ott várt bennünket az István utcában. Az események hatása alatt Mr. Február az elmúlt négy órában nagyjából 150-szer kérdezte meg, hogy miért hagytuk az utcán a babakocsit, ezért most inkább beraktuk a vonatos DVD-t - még ez is jobb, mint a saját hülyeségemet ismételgetni.

Haknambasi

A rejtélyek feltárásának hónapja van, egy újabb régi titokra derült fény egy elgépelésnek köszönhetően. A "Zsidók jogállása a középkori Európában" című előadást annak ellenére, hogy hihetelenül unalmas volt (x városból a zsidókat ezerötszázvalahányban kiűzték, n év múlva visszaengedték, n+y év múlva azonban ismét kiűzték, x= Európa lakott települései) elég nagy rendszerességgel látogattuk, figyelni azonban sajnos egyik órán sem tudtunk, viszont a kötelező irodalmat sem olvastuk el, így nem meglepő, hogy a vizsgán kizárólag a szerencse segített át, ami többek között súgás formájában jelentkezett. A "Mi volt az Ottomán Birodalomban a zsidó vezető elnevezése?" kérdésre a hátsó padsorokból futótűzként terjedt a válasz: "haknambasi", ami totál kamunak tünt és éppen ezért 10 éve meggyőződésem, hogy kizárólag Schweitzer Gábor jóindulatának köszönhettük a megfeleltet, és most, ennyi év után azzal kell szembesülnöm, hogy nagyon kis híján jól értettük, mert - valamennyiünk épülésére - a helyes megoldás: hakham basi. Persze ennek ellenére fenntartom, hogy a megfelelt kizárólag Schweitzer Gábor jóindulatának köszönhető.

FES, kása

Tojás úr túl van a szinusz műtéten, amit a fül-orr-gégészetben jártasok FES-műtétként ismernek és a körülményekhez képest jól van, pedig teljesen egyedül ment be és intézett el mindent, amíg én a pulyákat reggeliztettem itthon. Amikor délután meglátogattuk, éppen egy nővérke magyrázta többször egymás után, tagoltan, hogy amikor csipog, akkor tessék kivenni (ti. a lázmérőt).

Felelőtlen igérgetésemnek köszönhetően a FES-műtét egy napra esett a Tojás úr Japánba tévozó kollégájától örökölt jégkása készítő készülék beüzemelésével, amivel már régóta kábítom mr. Febet, és aki most számonkérte rajtam a házi jégkását. Eképpen kiderült, hogy szorongatott helyzetben még mindig képes vagyok japán szöveget értelmezni, bár a dicsőségből némileg levon, hogy ez valójában két okból történhetett meg: egyrészt, mert a kanjik fölé hiraganával is ki volt minden karakter írva, a második ok pedig ennek folyománya, nevesül, hogy a gyártó ezt azért így írta rá, mert a termék elsődleges célközönsége az alsó tagozatos korosztály, azaz ha nagyon a mélyére akarunk látni a dolgoknak, akkor úgy nyelvi, mint műszaki készségem egy 7 éveséhez mérhető.

Vér, levél, telefon

Tojás úrnak szinuszműtéte lesz hamarosan, ezért szükségessé vált egy vérvizsgálat. A Csengery utcához tartozunk, viszont oda csak úgy és akkor lehet menni, hogy azután ne lehessen Dunavarsányba (ti. ahol dolgozik) lejutni. Már-már kilátástalan helyzetünkön az segített, hogy fülembe jutott, hogy némi szervezést követően a helyi nővér kijön házhoz, leveszi a vért és elviszi a laborba. A szervezés következtében fel is hívott, hogy akkor 5-re, vagy negyed 6-ra jöjjön-e, mondtam, hogy akkor az én férjem még nincsen itthon, de erre sietett kijavítani, hogy ő reggelre gondolt. Végül egy fél 6-ban sikerült megegyeznünk. Ezután ma hajnalban a legabszurdabb kép fogadott: egy negyvenes botsáska szerű képződmény állt az ajtóban, fején egy hatalmas Pulp fiction-ből származó Uma Thurman parókával, cicanadrágban, bokáig csatos magassarkú szandálban, és egy ember nagyságú sporttáskát cipelt. A táska fullra tele volt dobálva a vérvételhez szükséges kellékekkel, így ahhoz, hogy megtalálja, amire szükség volt, a teljes tartalmát a laptopom tetjére ürítette, majd felrakott egy nagyjából 15 dioptriás, arccsont alá messze lenyúló szarukeretes szemüveget. Én ezen a ponton cserben hagytam Tojás urat, aki halálra vált arccal csendben tartotta a karját, míg én leültem a másik szobában. Amíg a vérvétel zajlott, arról mesélt, hogy a minták néha kiömlenek a táskában, még a vizeletminta is, mert vannak, akik nem csavarják rá jól az üvegre a kupakot, és akkor lehet megismételni a vizsgálatot (meg remélem, beadni a mosásba a táskát). Miután elköszönt, Tojás úr bevallotta, hogy még sosem félt élő embertől ennyire.

Még sokáig az események hatása alatt voltam, délelőtt elmentem a Politikatörténeti Levéltárba és csak akkor vettem észre, hogy egy teljesen másik utcának ugyanazon a sarkon lévő házában vagyok, amikor nem sikerült az első emeleten bejutnom a bal oldali lakásba. Azután maga a kutatás már jól ment, bár most másik levéltáros néni volt, aki nem Hugh Grantre, hanem a 6. kerületi okmányiroda adminisztrátorára hasonlított. És bár nagyon érdekes volt, viszonylag gyorsan elfáradt a szemem a stencilezett papírokon elmosódott gépírás olvasásában. Rossz hír viszont, hogy amíg a régi iratokat böngésztem, a ruhatárban a táskám felhívta az egyetem központi számát és 56 percig beszélt vele. Kegyelemből letehette volna a telefonközpontos.

Sukiyaki

Ennyi év után végre sikerült megszerezni a vizsgaidőszakok emblematikus dalát. Viszont Toldy Mária konkrétan hazudik a sukiyaki mibenlétét illetően.

A hét legfontosabb eseménye

KÖRLEVÉL A SZAKSZERVEZETI TANÁCS TITKÁRI ÉRTEKEZLETÉRŐL

1945. augusztus 11-én megtartott titkári értekezlet

A hét legfontosabb eseménye a Szovjetunió hadüzenete volt Japánnak. A szakszervezeti értekezleteken is ki kell hangsúlyozni. Itt beigazolódott a közmondás: Ha akarsz békét, csinálj háborút. Háborút indítottak, hogy békét teremtsenek. A hadüzenet után 48 órával befejeződött a japán háború. A japán kapitulációnak nem az atombomba volt az előzménye. Nekünk feltétlenül fontos kihangsúlyozni, hogy az a nép, mely Európát felszabadította a német fasiszta iga alól, ennek a népnek önfeláldozása és tetterős akarata hozta meg a békét a világ másik részében is.
(mondjuk ezt az általam ismert japán források nem így látják)


Ebből az is látszódik, hogy részemről a hét legfontosabb eseménye, hogy szert tettem mintegy 400 oldalnyi SZOT-dokumentumra.

With thanks and hundred bows

A japán fémmunkások (szak)szervezetének petíciója 1900-ból.

All the Company's workers, including we humble workers, do sincerely feel that deep gratitude for the many life-sustaining benefits the company has bestowed upon its workers must be expressed. However, pressed by circumstances, we open our hearts on the following points, and wonder if we might not wish for them:

- That all workers be treated fairly and impartially
- That a training school for young workers be set up
- That better treatment be given to the workers
- That hourly pay be reformed to daily pay
- That public holidays be observed at the workshops
- That company housing be given to the workers (...).

We humbly point out that it would be most fortunate if the company would, on the basis of its consideration of the situation, judge the above points, and if it accepts them, implement them with haste.

With thanks and hundred bows.

Parti Nagy

Holnap kitapétáz.

\update: nem csak tapetaz, hanem 8 napon tul gyogyulo serulest is szakszeruen ellat.

Post est omen

Talán hiba volt D.I.Y. néven futtatni a tapétázást, mert Seres úr nem tudja vállalni rövid határidővel, so called 'Tapéta Ferenc' még megpróbálja beszorítani két munka közé, de nem ígér sokat - attól tartok, lesz még a projektnek saját magam által végzett része.

autóban

A gyermeki őszinteség megnyilvánulása szerepjáték közben:

[két széken ülünk egymás mellett a konyhában]
- Most autóban ülünk, én vezetek. Nagyon gyorsan megyünk. (...) Most te vezetsz. Eltévedtünk. De nem baj.

Tapéta update

Fuchs Józsefné promt postázta a tapétát, még szebb, mint a képen (webáruházpara), most már csak a mesteremberekre várunk.

D.I.Y

Miután kreatív energiát merítettünk a pazar székfestésből, nagyobb átalakítás mellett határoztunk. A kis szobát, amit eddig sokoldalúan használtunk (rendetlenség promt eltüntetése, ha vendégek érkeznek hozzánk, annak a 12+ éveseknek szánt emeletes ágynak a tárolása, amit Tojás úr kollégéjától kaptunk ajándékba, nagymama elszállásolása, büntetésből vagy egyébként elkobzott tárgyak látványos elrakása) most korábbi funkcióitól megfosztjuk, és hálószobaként fogjuk használni. Erre több okból is szükség van. Egyrészt 3. jubileumi évfordulójához közeledik, hogy különböző lakásainkban a nappaliban alszunk, valamint felismertük, hogy a tanulósarok fedőnéven futó, 3 nm-es területen töltjük gyakorlatilag az összes esténket, míg a lakásnak uszkve 60nm-ét használaton kívül tartjuk (ezen felül már annyira okosak vagyunk, hogy el sem férünk 3nm-en tanulni). Ezért aztán a mostani hálószobát meg a szerencsétlen attribútumokkal megáldott ablaktalan, de két ajtóval is rendelkező ebédlőt majd valahogy (a részletek még nem kidolgozottak) valós szükségleteinknek megfelelően átalakítjuk. Első lépésben pedig átvisszük az ágyat a kis szobába, hogy felszabaduljon a hely. Illetve technikailag ez a második lépés lesz, mert először azt a problémát kell orvosolni, hogy ebben a helyiségben a szokásosnál is ocsmundább a tapéta (selymes kék márványhatáson rózsaszín őszirózsák, ablak körül mediterrán hangulatú kékvirágos bordűrrel).
Mi sem lehetett kézenfekvőbb, mint hogy az első szabad délelőttünkön felkerestünk 2 tapétaboltot. Először csak egyet akartunk, de amikor egyszer csak elfogytak a kis sárga útjelző táblák, miszerint 'barkácsáruház már csak x m', rá kellett jönnünk, hogy Dél-Pestnek láthatóan nagyobb szüksége volt egy benzinkútra, mint tapétaszakáruházra. Ekkor elmentünk a kettes számú barkácsáruházba, ahol hosszas tépelődés után kiválasztottuk a megfelelőnek gondolt tapétát, amiből persze 2 tekerccsel kevesebb volt, és ugyan felkészültem rá, hogy nagy valószínűséggel a vevőszolgáltaon ki fog derülni, hogy ebből már soha többet nem lesz, a válasz mégis meglepett: automatikus a rendelés (?), _soha_senki_nem tudja, hogy mikor melyik áruból mennyi érkezik, netán érkezik-e, erre az áruháznak nincs ráhatása. Tojás úr - bár nem értette a válasz kifejtős részét - nagyon rossz idegállapotba került, ezért hazajöttünk, hogy az interneten folytassuk a vadászatot. 3 óra után, amikor már mintegy 500 tapétát megnéztünk és szinte mindent megtudtunk a vlies tapéták előnyeiről, kevés híján elvetettük a felújítás ötletét, ám akkor rátaláltam Fuchs Józsefné webáruházára, ahol azonnal megtaláltuk a nekünk megfelelő tapétát és azon nyomban meg is rendeltük. Most izgatottan várjuk a postást, valamint Seres urat, a tapétázót, akivel a tavaly nyári beázások okán már-már családias kapcsolatot ápolunk.

Kermit

Ezt a feldolgozast most talaltam.

ezt nem tudom mire vélni

"Nekem van testvérem. Miron a neve. Amikor kicsi volt, bankban tartottuk, de már kivettük."

Kulturális percepció

Nem a kedvencem a helyi védőnő. Tevékenysége leginkább az adminisztrációban merül ki, de valójában sokkal rosszabb, amikor nevelési-gondozási tanácsot is ad az űrlapok mellé. A Mr. Február nyelvi készségeit becsmérlő mondatáról már ehelyütt értekeztem, de Mironnak is jut persze bőven. Az "anyuka, ez a gyerek azért elég sárga" (hja, tetszene látni az apját!) mellé nemrég megkaptuk az "anyuka, ennek a gyereknek elég furcsán áll a szeme" kommentet is. Mivel nem akartam még egyszer elsütni az apukás viccet, ezért hümmögtem valamit, hogy igen, igen majd elvisszük szemészhez. Ennek folyományaként hétfőn egy rajtaütéses akció keretében anyukámhoz ugrott fel, hogy meggyőzze, manapság ilyen korban is lehet és kell is szemüveget csináltatni a gyerekeknek. Sajnálom, hogy nem lehettem légy a falon, amikor anyu kifejtette az ezzel, valamint a védőnői tevékenységgel kapcsolatos véleményét, az azonban bizonyos, hogy ezt követően még a szokásosnál is gyorsabban távozott.

note to self: talán mégis érdemes lenne szerezni egy ilyen korrekciós szemüveget Mironnak, lekoppintani a receptet és hatalmasat kaszálni vele az Uráltól keletre.

meglepetés

A kávéfőzős meglepetés nagyszerűen sült el. Mondjuk Tojás úr szokásához híven egyik szemét és mindkét agyféltekéjét a számítógép monitorján tarthatta, amikor először számoltam be arról, hogy Bécsből egy tuti meglepetést kap, amit majd Esztiék hoznak haza. Ebből a Bécs-ajándék-Eszti lánc hagyott nyomokat, mert amikor hazahoztam és kibontotta a dobozt, hosszú percekig csak állt felette, majd csodálkozva az mondta: na de miért kaptunk egy ekkora nagy ajándékot Esztitől?

update: na tessék, azótá már kép is készült:

Budapest-Bécs-Budapest

Budapest-Bécs viszonylatban nagyon jól teljesítettünk, azt leszámítva, hogy rögötn a Bajcsy-Andrássy sarkán kevés híján elcsaptam egy biciklistát, de aztán összekaptam magam és szépen elvezettem a Feldgasse-ig. 270 km-t vezetni egyébként annak ellenére bevállalós, hogy közben apu az anyósülésről szórakoztatta a fiúkat és folyamatosan hátraadta a kívánt vizet, almát satöbbit, amiért nekem uszkve minden második pihenőhelyen meg kellett volna állnom.

Bécs 95%-ban szuper volt, játszással, sétálással, röhögéssel, konyhát bébiétellel telebotmixerezéssel, sőt, kávéfőzővásárlással (ez amúgy Tojás úr meglepetése lesz, de ő úgyse érti, amit itt írok). A -5%-ot az állatkert miatt kellett belvenni, mert szerdán ott voltunk mi, valamint bécs valamennyi kisgyerekese, ezért a 100 cm-es vonalban kizárólag baseballsapkás fejeket lehetett látni. És itt sikerült bruttó 3 percre elveszejtenem Mr. Februárt. Amíg csúcsot futottam a büfé és az elefántház között, arra gondoltam, hogy nem veszhet el, met a hangosbemondóba max azt mondhatnám, hogy a piros sapkás, németül nem beszélő kisfiút anyukája várja a pingvineknél. De szerencsére meglett, illetve az is kiderült, hogy nem tkp nem veszett el, csak elbújt a székek között.

A Bécs-Budapest út korántsem volt annyira felhőtlen. Ezt vonattal tettünk meg, az a rész még vicces volt, amikor teljes menetfelszerelésben rohantunk a pályaudvar felé (ne röhögtess, így nem tudok futni) és konkrétan 30 másodperccel az indulás előtt ugrottunk fel a vonatra. Az egyetlen szabad hely abban a fülkében volt, ahol 15 tajtrészeg német fiatal is helyet foglalt. Éreztem, hogy a "léci egy kicsit csendesebben legyetek, mert nagyon zavarjátok a gyerekeket, az egyik még nagyon picike" nem lesz hatásos, a "most már elég legyen!" sem sokkal volt jobb, így kénytelen voltam odamenni a vészfékhez és beleüvölteni a hozzám legközelebb ülő arcába, hogy "ha nem fogod be a szádat, akkor meghúzom, rád fogom fogni, és mindenki nekem fog hinni, mert én egy aranyos anyuka vagyok két gyerekkel te meg egy részeg faszkalap". Hiába, mióta itthon is átmentem piti zsarolóba, rájöttem, hogy ez elég széles eszköztárat jelent, fél óráig relatíve csendben kártyáztak. Ám akkor bejelentették, hogy a vonat 40 percet késik, így ismét elszabadult a pokol, ezért úgy döntöttem, hogy Kelenföldnél leszállunk és szabálytalanul hazataxizunk.

A kaland után nem éreztem erőt a széder estéhez, amit amúgy az én kedvemért tettünk át csütörtökre. A Jóisten viszont bosszúálló kedvében volt, amiért nem adtam meg a kellő tisztelet, plusz korábban egy takarítónőt is szereztem ahelyett, hogy magam készülődtem volna, és torokfájással, valamint felsőlégúti huruttal sújtott.

százötös

Már messziről láttuk, hogy jön a busz. Gyorsítottunk. Természetesen a nagyobbik gyerek kisiklott a motorral. Őt is, a motort is felnyaláboltam a már rajtam lógó kisebbik gyerek és a cekker mellé. Integettünk. Az utasok visszaintegettek. Az ilyen helyzetben elérhető maximális tempóval futásnak eredtem. Becsukódott az ajtó, a busz továbbgördült, hogy a 25m-re lévő piros lámpánál aztán 2 percet várakozzon. Ehhez szerintem egy bizonyos fokú perverzitás szükséges sofőri oldalon.

Főzelék

Már szinte el is felejtettem, mennyire kiábrándító, amikor az ember hosszasan pepecsel a bio-hozzávalókkal a konyhában, majd ennek eredményét az ember gyereke ventillátorszerűen szétköpdösi a konyhában, nem kímélve a bútorzatot, a csempét és az embert magát sem. És ami ezek után még a tálban marad, az az alátét lerántásával landol a padlón és a nadrágon. Ez utóbbit egyébként Miron a bátyjától tanulta, aki íly módon küldte padlóra a szombati menüt, Miron pedig gyöngyöző kacagással kísérte a "még egy ilyen és elzavarlak az asztaltól" kezdetű tirádámat.

Állakert

Nórival, Katával és a fiúkkal kimentünk az állatkertbe. Ez már önmagában megért volna egy posztot, mert láttunk fürdőző barnamedvéket. De azért meg kell mondjam, a büfénél kihallgatatott diskurzus még ennél is lebilincselőbb volt.

4 (talán általános iskolai) tanárnő, kávé mellett:
- Egyszerűen manapság túl sok joguk van a gyerekeknek.
- Na igen, mostanában már a macskáknak is van joguk.
- Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha úgy mennének a dolgok, mint a mi időnkben. A pedagógust mindig tisztelni kéne, akkor is, ha nem tiszteletre méltó. :s ha nem mondják otthon a gyereknek, hogy a tanárnak akkor is igaza van, amikor nincs igaza, akkor én mégis mihez kezdjek velük bent az iskolában?
- Igen. Felnőtt már egy pár generáció, akiknek mindent szabad volt, mégsem ment semmire a társadalom.
- Aki 12 éves koráig nem tanulja meg, mi a rend, menthetetlen.
- Hát igen, nem attól a pár nyaklevestől lesz a gyerekből bűnöző. Sőt!

Azt már nem tudtuk meg, hogy akkor viszont mitől, mert ennél a pontnál eljöttünk.

Álomgyár

Hát ez egyszerűen csodálatos! Ma volt Szegeden a 8. Országos Munkajogi Perbeszédmondó és Jogesetmegoldó (lehet, hogy ez fordított sorrendeben van) verseny, és a mi csapatunk a 4 kategóriából 3-ban első helyezést kapott: legjobb bíró, legjobb felperes és legjobb csapat. És az, aki először nem akart eljönni, persze szuperül szerepelt és külön megdicsérték, egyhangúlag őt választották a legjobb bírónak. Külön bónusz a hollywood-i forgatókönyvíróktól, hogy még szerelmek is (na jó, 1) szövődni látszanak. És arról már nem is szólva, hogy nem elég, hogy megismerkedtem Hajdú Józseffel, de még fagyit is kaptam tőle. Erről az is eszembe jut, hogy a könyvét már nagyon régen nem vittem vissza a könyvtárba. Kapcsolódó további jó dolgok: balesetmentesen vezettem, nem tévedtünk el Szegeden, hazafelé nem tört össze a 40 cm-es a Hollóházi vándorkupa.

Mindeközben Tojás úr hangos sikert könyelhetett el Cross-cultural Management címmel tartott előadása után a Közgázon. Családi sikernap.

Ma

Ma ezek történtek:
- A rutin 4 hónapos vizsgálaton Miront tüdőgyulladásveszéllyel megröntgenezték, holnap kiderül, használ-e a köptető. Félrenyelte a tejet. Egyfelől ki gondolta volna, hogy ettől tüdőgyulladást elhet kapni, másfelől pedig ha gondoltuk is volna, sem tudtunk volna sokat tenni, mert a hátát nagy erőkkel ütöttük, abba is hagyta a köhögést, és mégis.
- Ezért nem mentem iskolába, pedig ma volt a perbeszédverseny utolsó próbája. Mardos a lelkiismeret-furdalás, már csak azt sem mondhatom majd, hogy pedig én mindent megtettem a győzelemért.
- A fentiek miatt megviselt idegállapotban értem anyuhoz, nem figyeltem a kulcsomra (ennek még lesz jelentősége).
- Mironhoz a t.gyulladás-gyanú ellenére 0.75 körtét tápláltunk hozzá. Úgy áll a dolog, hogy ezúttal nem tudjuk majd Petit "és mindenki répás lett"-re végződő történetekkel szórakoztatni.
- Felfedeztem, hogy eltünt a kulcsom. Miután anyuval mindketten tüzetesen átnéztük a lakást, Mr. Februárra terelődött a gyanú, aki nem is tagadott. Ugyanakkor azt sem árulta el, hogy hová rejtette.
- Megnéztük anyuval a Mikvét a Pesti Színházban. Nagyon jó volt. Ezalatt a gyerekek itthon 2.5 órát sírtak hol felváltva, hol egyszerre. Mr. Februárt az ágyunk közepén, Tojás urat pedig rossz idegállapotban találtam.
- Négykézláb kerestük a kulcsot. Anyu találta meg a kisasztal fiókjában (szerinte gyanúsan nagyon be volt tolva, szerintem én a következő költözésig nem találtam volna meg).

Earth Hour 2011

Fogtündér

Nagyjából 20 perc volt, amíg a 3 napos intenzív bölcsesséfog-fájás kihúzása okán beadott fájdalomcsillapító injekcó jótékony hatása tartott, azóta ismét nagyon fáj, csak másként és máshol. Amúgy a fogorvosi széknek - szülőszékkel ellentétben - megvan az a haszna, hogy az ember nem látja, hogy milyen eszközökkel közelítenek hozzá. Másfelől viszont, a végeredmény felmutatása a szülés után határtalan eufóriát biztosít, míg foghúzás után enyhe undort vált ki.

Későn jutott a birtokomba ez a tudományos híradás, ezért meg kell kérnem a Fogtündért, hogy vigye vissza a rendelőbe, amit mára virradóra elcsent.

1 ív

A gyereknevelés nem kedvez a tudmányos munkának (ez egyébként fordítva is igaz), de ennek ellenére elkészültem életem első, jogtudományi szempontból felbecsülhetetlen értékű cikkével, amelyet hamarosan nyomtatásban is kézhez vehetnek a japán munkaügyi kapcsolatok iránt érdeklődők, meg azok is, akik egyéb okból forgatják a Jogi Tanulmányokat.

Dead Poets Society

Ha most egy amerikai filmben lennénk, akkor ugyan tudnánk, hogy perbeszédmondó versenyen tavaly kitűnő helyezést elért csapat visszalépése okán a két héttel a verseny előtt toborozott diákok felkészítése komoly kihívás lesz, de valójában már most biztosak lennénk nemcsak abban, hogy végül mi fogunk nyerni, hanem abban is, hogy a végén egy szép és sokat mondó tanulsággal is gazdagabbak leszünk. Így viszont? De legalább szimpatikusabb vagyok, mint Robin Williams.

Nem!

A szokásos (és kellőképpen) idegesítő nem öltözöm fel, nem vetkőzöm le, nem eszem meg, nem mosom meg, nem mászok le, nem fejezem be stb. mellett egy új színfolt jelent meg a palettán: Anya, ne vegyél sálat! x150, ami az asztal alatt zokogva fetrengéssé nőtte ki magát. Mit lehet tenni ilyen esetben a röhejes "akkor nem megyünk a játszótérre" fenyegetésen kívül? Ezzel kapcsolatban egyébként az általam olvasott könyvek egyetértenek abban, hogy teljesen hatástalan és kizárólag arra szolgál, hogy a szülő hülyét csináljon magából. És tényleg. Ma végül úgy csináltunk, mintha elindultunk volna a játszótérre, elköszöntünk, bezártuk az ajtót. 3 perc múlva, amikor még mindig nem hallottunk egy bűnbánó "akkor felöltözöm"-öt, persze visszamentünk, mert egyrészt mégsem állhatunk egész délelőtt a folyosón, másrészt ki tudja, hogy nem esett-e bele Mr. Feb. a lekvárba. Nem, nem esett bele, továbbra is pelenkában rohangált körbe-körbe a lakásban. Hanem a tekintélyünk komoly csorbát szenvedett, különösen a "mindenki itthon van, senki nincs a játszótéren" összefoglaló esett rosszul.

Home office

S (a kisszobában, elbújva): A munkajogi tanszékről keresem x. professzort...(hosszan kifejti, hogy miért)
Mr. Feb.(szorosan melléáll): NÉÉÉÉNÓÓÓÓÓ NÉÉÉÉÉNÓÓÓÓ mentenek a tűzoltók!
MTA-s néni: Ühüm, mit mondott, honnan telefonál?

Arrrrgh

Annyit, de annyit kell dolgoznom, hogy nincs is időm megírni, mi minden történik ezalatt...

karizma

Majd én is szeretnék egyszer olyan nagyhatású oktató lenni, mint a férjem gazdasági és még valamilyen jog tanára, hogy egy óra tartása után a diákom azzal zárjon le egy dogmatikai vitát, hogy ezt tőlem másként hallotta és nagyon meggyőző volt.

itthon

A takony idő és a hasmenéses vírus kombója miatt itthon voltunk az elmúlt napokban. Ma, miután kora délutánig tartó áramszünet miatt sem világítás, sem melegvíz, sem fűtés nem volt, eléggé egymás agyára mentünk a langyos félhomályban. Tetőfokára hágott a hangulat, mikor a Mr. Február által laptop dvd-bemenetébe dugdosott ötforintosokat piszkáltam ki a séfkéssel. Mérges vagy? - kérdezte együttérzően.

Történelmi pillanat

Szükségesnek tartom dokumentálni, hogy Miron tegnap és ma is átaludta az éjszakát. Kevés dolognak tudnék még ennyire örülni.

Vasárnapi vezető

Külföldön tartózkodásom 4 éve alatt 0 km-t vezettem, itthon az elmúlt 1 évben ezen a statisztikán jelentősen javítottam: legalább 5 km-t tettem apu kocsijába. Ehhez képest bevállalósnak tűnt, hogy ma én viszem a családot a közeli Tescóba. A terv az volt, hogy a CEU-ban 4-kor felvesszük Eit, mert addig csak eljutok valahogy (azért nem a Nádor utcáig, hanem a Frankel Leóig, ha valaki alábecsülné az önbizalmamat). Óramű pontossággal érkeztünk az intézményhez, leparkoltunk és vártunk. Közben énekléssel szórakoztattam a hátsó ülésen helyet foglalókat. Mikor 30 perccel később a repertoár kimerült, Ei viszont nem volt sehol, sőt a telefont sem vette fel, Mr. Február pedig "menjünk haza!" skandálással jelezte, hogy részéről itt véget is ért a program, válaszút elé érkeztem. Mivel egész délelőtt arra készítettem fel a gyerekeket, hogy figyeljék csak meg, milyen klassz lesz, amikor anya vezet és elmegyünk egy csuda érdekes helyre, ahol hegyekben áll a túró rudi, a visszafordulás a totális kudarccal, míg a magatartásmutatók fényében a két gyerekkel a hipermarketban projekt pedig öngyilkossággal ért fel. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Baj nélkül sikerült még vagy 3 km-t mennünk, a kiabálás is abbamaradt, az talán kicsit zavaró volt, hogy Mr. Február 300 méterenként azt süvítette, hogy nézd anya, egy ló!, de összességében jól sikerült az út, az üzletbe vezető felhajtón egy luxusterepjárót még abban a sikerélményben is részesítettünk, hogy először levilloghatott bennünket, majd elénk vághatott. Ezt egy rövid hezitálás követte a parkolóban: melyik gyereket kell előbb kivenni a kocsiból, majd szokásomtól eltérően ezúttal egy olyan bevásárló kocsit választottam, ami nem húzott félre és nem is nyikorgott. Mr. Február ült a kocsi szék részében, Miron az autósülésben a másik végén. A fiúk talán még soha nem viselkedtek egy végtében ennyire jól, egyetlen enyhe nézeteltérés volt az ügyben, hogy lehet-e kinyitni a joghurtot az üzletben (szerintem nem lehetett), de szerencsére a családi csomag jól bírta a gyűródést és a kocsiból való harmadik kihajítás után sem repedt szét a doboz. Több vásárló elsimerő pillantását is bezsebeltem, az eladók kedvesen mosolyogtak utánunk, egyetlen személyt nem hatott meg a triónk: a pénztárosnőt. Nem lehet a pékáruba belenni - tudtuk meg rögtön, ahogy a csücsöktelen baguette-t feltettük a futószalagra, majd arra hivatkozással, hogy elmulasztottam meggyőződni arról, hogy sértelen-e a vonalkód az árun, visszatartotta az összes irattartót (kiruccanásunk fő célját), mert természetesen nem képzelhettem, hogy ő kézzel viszi be a kódot, a szükséges zacskók számát pedig előre kellett megbecsülni, mert azokat viszont nem szedegeti elő egyesével. Amikor ennek ellenére sikerült fizetni, majd mindent és mindenkit biztonságosan elhelyeni az autóban, Mironnak hirtelen szébe jutott, hogy vacsoraidő van. Ehhez érdemes azt tudni, hogy Miron majdnem soha nem sír, kivéve, ha éhes, akkor viszont iszonyatos hangerővel bömböl. Isten áldja a Bartók rádió zenei szerkesztőit, akik akkor és ott Bach mellett döntöttek, aminek hatására Miron 3 percen belül elaludt. Bónusz, hogy a kaland olyan jól lefárasztotta a fiúkat, hogy 9-kor már alvás volt.

zen

A hárommal ezelőtti poszt fényében nem kis büszkeséggel tölt el személyiségem rapid fejlődése. Például ma, amikor Mr. Február úgy 3 centiméternyi post-itot ragasztott körbe a tanulósarokban, inkluzive a nagyon_fontos_telefonszámot tartalmazót, akkor mindössze annyit mondtam: most játssz inkább a kifestőkönyveddel.

customer feedback

Az az igazság, hogy eluntam a fiatal anyukák jógadvd-jét, és mivel jelenleg esélyem sincs élő embertől leckéket venni, ezért beruháztam egy új oktatófilmre. Erről ezt írták:

"(..) It should be noted that asana practice is the first of seven stages or practices of hatha yoga. Hatha yoga, although having minor references made to it in the ancient Upanishads and Puranas, was, it seems, developed by the Nath sect and is a rather recent addition (6th-8th century) to the paths to yoga. Hatha yoga is the only path to yoga that explored asanas to any degree; Patanjali mentions just four and they are all seated asanas.

Asanas are steady, comfortable postures and nothing else. They cannot be altered in the now fashionable 'vinyasa' formulas as they will not achieve what they are meant to. And what they are meant to achieve is divine and no one should short change themselves by wasting their time and money on nonsense 'yoga' classes and DVD's such as this."

Felmerül a kérdés, hogy akkor ez a vásárló egyáltatlán miért rendelt DVD-t? Ha nem jutok a nirvánáig, akkor csak magamat okolhatom.

Altató

Anya, te aludjál, most én énekelek.

"Boci, boci tarka
Füle, farka tarka
LÁLÁLÁLÁ
Tejet kapni.
(-)
Megiszom!"

20 perc

Remélem, ez a poszt soha nem jut el a gyermekvédelmi szervekhez. Szóval, ma délután a szüleimnél Mr. Február 4:00 és 4:20 között, mialatt Miront szoptattam (és emiatt nem tudtam elhagyni a karosszéket) a következőket csinálta: levette a telefonomat a könyvespolcról, lepiszkálta a hátlapját, kiszerelte az akkumulátort, majd elszaladt vele és elrejtette. Ekkor szelíd hangom kérleltem, hogy hozza vissza. Majd mikor ezzel végzett, kiment a konyhába málnaszörpért, azt először pohárba töltötte, majd szétlocsolta az ónémet politúrozott étkezőasztalon. Ekkor már erőteljesebben hangot adtam nemtetszésemnek. Ezt követően pedig hozott egy üveg ásványvizet és kiöntötte az asztalra, eláztatva az alatta elterülő (gépi) perzsát. Ekkora lilává változott a fejem és a tudományos kutatásokkal is igazoltan legkevésbé hatékony módszerhez folyamodtam: torkom szakadtából üvöltöztem, hogy nem hiszem el, hogy egy ilyen kis gyerek ennyire rossz tudjon lenni, majd beküldtem a hálószobába és rácsuktam az ajtót. Látható pszichés károsodást vélhetően nem okoztam, ha mondjuk a védőnő pont felugrott volna, akkor azt látta volna, hogy én az asztal alatt dühöngve tocsogtatom a málnaszörpös keveréket, mialatt ő az odabent található játékokkal mintagyerek módjára játszadozik. A rohamnak az vetett véget, hogy tekintetem a riadtan bámuló Mironét kersztezte, ettől kicsit elszégyelltem magam, majd újfent négykézlábra ereszkedtem és alig 10 perc alatt megtaláltam a telefon akkumulátorát.

Egyébként meg ilyen jófej is tud lenni:

1984

Mostanában a tenger szabadidőmben kutatok. Hogy gyorsabban menjen, igyekszem más kutatásokat olvasni. Ehhez kiváló forrásnak tűntek a sok helyen idézett Munkaügyi Kutatóintézet által készített tanulmánykötetek. Így, hogy per Munkaügyi Kutatóintézet nem találtam semmit, találtam helyette egy Szociálpolitikai és Munkaügyi Intézetet, ami idő közben igen hazafiasan átalakult Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetté és ahol nem vették fel a telefont. Annyit sikerült kiderítenem, hogy korábban a GKM alá tartozott, ezért felhívtam a minisztériumot, ami ugye ma már az igen találó Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium névre hallgat, feltehetően azért, hogy könnyen meg lehessen különböztetni a külföldi gazdaságok fejlesztésével foglalkozó intézményektől. A telefonban szépen előadtam, hogy mi járatban vagyok, majd még kétszer, mert rossz helyre kapcsoltak és harmadjára már készültem is, hogy elsüssem azt az időközben kieszelt kis viccet, hogy nyilvánvalóan átalakultak Nemzeti Munkaügyi Kutatóintézetté, de erre nem volt lehetőségem, mert a telefon túlvégén a fiatalember közbevetőleg megkérdezte, hogy mi az a GKM.

játszunk

Nem vagyok egy nagy játszóházazós, mert eddig sosem sikerült úgy érkeznünk, hogy rajtunk kívül más gyerek is ott lett volna a Bálintházban, a kettesben játszunk Mr. Februárral figurát meg itthon is tudjuk hozni, minusz az odajutással járó komplikációk. Ma sem volt ez másképp. Amikor odaértünk, épp az utolsóként távozó anyuka próbálta befogni másfél év körüli gyermekét, miközben egy családterápiával foglalkozó asszony kapacitálta, hogy vegyen részt a hétfői foglalkozásokon. Most szeretném, ha megfognád a gyermekedet, amíg egy pár fontos gondolatot megosztok veled a családról és a harmóniáról, mondta. Az anyukának sikerült elkapnia egy fordulóban a gyereket. Nadine nem megy hazaaaaa!!! bömbölte az, és kitépte magát a fogásból. Úgy látom, gondot okoz az érintés - így a családterapeuta. Nem, nem okot gondot, válaszolta az édesanya, de a szeméből az sugárzott, hogy még egy szó és lelöklek a lépcsőn. Ezt az egymás közötti hatékony érintkezés szakértője is észlelte és innentől hozzánk intézte a szavait. Látom, nagyon lekötnek a gyerekek. Kiváló meglátás, Mr. Február harisnyában ugrál, miközben a pulcsiban befőtté váló Miront igyekszem vetkőztetni. Mikor voltatok utoljára szórakozni a partnereddel. Szombaton - így az őszinte felelet, tiszta szerencse, hogy nem a gyakoriságra kérdezett rá, különben promt kiderült volna, hogy válságban a házasságunk. És te gondoltál-e arra, hogy visszamenj dolgozni és valami nagyszerűt érj el a szakmádban? fordult ismét kétségbeesetten a másik anyukához. A saját vállalkozásunkban dolgozunk a férjemmel, így ő. Ezután mindenki kapott egy névjegyet, arra az esetre, ha jövő héten is van kedvünk megosztani a problémáinkat.

Igazságtalan

Most, hogy már 2 hete készülök arra, hogy a holnap esti órákban felnőttprogramon veszek részt - ezen belül is a közelgő születésnapomat szándékozom megünnepelni -, ma estére ismét begyulladt a bölcsességfogam, illetve annak helye. Egyelőre a szám belső felé terjeszkedik, remélem, holnap estére már úgy fogok kinézni, mint Gábor, amikor Don Corleonénak öltözött egy jelmezbálon két fél szilva pofazacskóban történő elrejtésével. Vagy az is jó, ha nem fogok tudni rágni, ahogy az két évvel ezelőtti esetben történt. Meg kell kérdeznem a Parázs Presszót, hogy csinálnak-e tejbegrízt.

Szépségpercek

Hát én ezt nagyon meg tudom érteni. Életem legvékonyabb szakaszában is L-es volt a japán méretem, a mostaniba bele sem mernék gondolni. Bár a kettős igénybevételnek köszönhetően gyorsabban tűnnek el a kilók mint két éve, de azért most sem jelentek közvetlen veszélyt Heidi Klum Victoria Secretes szerződésére.

A kettős igénybevétel másik velejárója, hogy a hajmosás is programszámba megy, a festést meg eddig nem sikerült beiktatni. Igaz, a 90-es évek elején volt már divat a lenőtt melír - pl. az All Saints tagjai az együttes teljes fennállása alatt ilyet viseltek - várhatnám, hogy újra terndi lesz. Ki tudja persze, hogyan korrelál a lenövés a lemezeladási számokkal. Mondjuk az én albumom sikertelenségét elsősorban nem a melírcsíkok hajtőtől számított távolsága alapozná meg.

Post partum jóga

Annak ellenére, hogy Shiva Rhea többször is biztosított róla, hogy az általa kiválasztott pózok kitűnően feltöltenek belső energiával, nem éreztem, hogy részesese lennék a folyamatnak, miközben az éppen szabad végtagommal a pihenőszékében terpeszkedő Miront hintáztattam, aki a hintázás nem megfelelő ritmusát sikítással jelezte.

Friday night fever

Amíg én itthon voltam a srácokkal, addig a férjem így foglalta el magát péntek este:

kozmetikus világtalálkozó

Anyósom, aki kozmetikus és P. néni, aki szintén kozmetikus nagyszerű egymásra találásának lehettünk tanúi az elmúlt hetekben. Ennek keretében P. néni bevezette anyósomat a tartós szempilla- és szemöldökfestés rejtelmeibe. Más önkéntes híján én voltam a modell a bemutatón és az két gyakorlati foglalkozáson is, így most élénken emlékeztetek Kiszel Tündére.

Más: hosszas töprengés után rájöttünk, hogy Miron (nem állom meg, hogy le ne írjam itt is: múlt héten 6kg volt) egyetlen családtagra, nevesül Mr. Februárra hasonlít (minusz, hogy Mr. Február kábé 4 hónaposan volt ekkora).

home office

A nemlétező szülési szabadságom nemlétező végére értem. Mondjuk a mai eredményemet - 2.5 bekezdés fordítása a saját kutatási tervemből (unalmasabb részek rugalmas kezelésével) nem értékelném komoly tudományos teljesítményként. Talán ha 20 percnél többet aludtak volna párhuzamosan (vagy ha most nem erről posztolnék, hanem pl. fordítanék). Viszont sikerként könyvelem el, hogy a délutáni sétához való készülődés rekordsebességgel zajlott: 25 perc alatt hagytuk el a lakást.

Pára

Arra lettük figyelmesek, hogy a hálószobában fáj a torkunk, a gyerekszobában meg nem. Magyarázatul szolgálhat, hogy a gyerekszobában van párásító, nálunk meg nincs. Hogy ez ne így legyen, elővettük a spájzból a főbérlőét, ami egy olyan korszakban amikor a funkció megelőzte a dizájnt egészen biztosan csúcsmodellnek számított. Mindegy, elmúlt a torokfájásunk. Bár az egyik feature-t, miszerint hogy "különlegesen csendesen üzemel" cáfolnám, mert éjszaka többször is arra ébredtünk, hogy valami irgalmatlanul berreg, érzésre leginkább olyan, mintha egy betonkeverőt állítottunk volna az ágy mellé. Arról a szégyenletes dologról most nem is szólok, hogy amíg kimentem szólni Einek, hogy nem találom a kapcsolót, Mr. Feb. beüzemelte a készüléket.